minap.hu: Az anyákat ünnepeltük most vasárnap. Prédikációjában mégis egy olyan asszonyról, Annáról (ld. a vonatkozó Bibliaszakaszt a keretes írásban) beszélt, aki nem tud teherbe esni. A történetet jól ismerők persze pontosan tudják, hogy az nagyon is pozitív üzenetet hordoz, és sokaknak adhat ma is erőt: egy korábban lehetetlennek gondolt kéréssel fordult Istenéhez az asszony, s kérése meghallgatásra talált.

Hangóné Birtha Melinda (H. B. M.): Valóban, sokszor kell olyan nehézségekkel szembenéznünk az életben, amikről azt gondoljuk, hogy ebből nincs kiút, hogy beleragadtunk. Anna történetének igazi szépségét és nagyszerűségét az asszony változás iránti végtelenül nagy bizalma adja. Egy Istenben hívő ember számára ez azt üzeni, hogy amire én nem vagyok képes, azt oda tudom „adni” egy olyan hatalmas Isten kezébe, aki mindenen tud változtatni. Anna a „Seregek urának” szólítja meg Istent, ezzel elismeri, hogy minden ezen a világon valaki más kezében van; hogy „több” van ott, mint az én kezemben, és ezt a többet kéri el, amikor gyermeket kér. Az ember lát-e magánál többet, vagy csak magát, és csak odáig lát el, amire ő egyedül képes – erről is szól ez a történet. Pál apostol azt mondja, hogy én akkor vagyok erős, amikor gyenge vagyok. De a mai ember felismeri-e ezt? Elismeri-e a nálánál nagyobb erőt? És tud-e abból kérni?

1Sámuel 1:1-20
„Volt egy Rámátaim-Cófimból, az Efraim hegyvidékéről való ember, akinek Elkána volt a neve; két felesége volt; egyiknek a neve Anna, másiknak a neve Peninná volt. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei (...). Vetélytársa sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárta a méhét. Ő csak sírt, és nem evett semmit. (…) Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött az Úrhoz, és keservesen sírt. Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek ura! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálólányodnak, akkor egész életére az Úrnak adom, és nem éri borotva a fejét! (…) Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca. Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak az Úr előtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkána a feleségével, Annával hált, az Úrnak gondja volt rá. Egy idő múlva Anna teherbe esett, fiút szült, és elnevezte Sámuelnek, mert ezt mondta: az Úrtól kértem őt.”

minap.hu: Anna könyörgésében Istennek ajánlja fel a gyermeket. Ez azonban korántsem elengedésről, lemondásról szól, hanem sokkal inkább a gyermek jövőjének biztosításáról. Sámuel prófétává válik.

H. B. M.: Anna ezzel a felajánlással nem eldobja magától, nem elhárítja magáról a felelősséget – sokkal inkább biztonságos kézbe helyezi gyermekét; igen, a jövőjéről gondoskodik. A jövő Isten kezében van, és ott van jó helyen, mert ő többet adhat, többel képes megajándékozni, mint amit én valaha el tudok képzelni, vagy amit az emberek egymásnak tudnak adni. A jövő biztosítása ez. A szülők ma is nagyon sokat megtesznek gyermekükért, de én azt mondom: egy biztos lábon kell állnia a gyermeknek, mégpedig úgy, ahogy azt Anna gondolta: Isten kezébe tenni az életét. Az ő bátorságával, hitének merészségével nem szégyenül meg, és nem csalódik. És ő komolyan vette ígéretét, mert tudja, hogy ez a fogadalma a legnagyobb ajándék a gyermek számára. Az Isten kezében lenni.

minap.hu: Ez a felajánlás a szülőknek is megnyugvást ad.

H. B. M.: Ma népszerűek az egyházi óvodák, iskolák. Miért? Mert a szülők azt érzik, hogy a gyermekeik ezekben az intézményekben biztonságban vannak; jó helyen vannak, nem érheti baj őket. Amikor ez hitben is megerősödik, akkor válik teljessé, kézzel fogható valósággá – a gyermek számára is. Hiszen azt látja, hogy a szülei azért nevelik így, az iskolában azért oktatják ilyen szellemiségben, és azért helyezik Isten kezébe, mert ez a javára válik. Mert megerősíti, nagy bátorságot és biztonságot ad neki az életben.

minap.hu: Ma Magyarországon minden hatodik párt érint termékenységi probléma – olvassuk a Családok éve honlapján. Sokan egészségügyi okok miatt kényszerülnek a lombikbébiközpontok beavatkozásait igénybe venni, mások mellett elszalad az idő, és későn döbbennek rá, hogy a karrier nem elég a boldogságukhoz, szeretnének gyermeket vállalni. Előbb-utóbb a nők döntő többsége mindent megtenne azért, hogy végre gyermeke szülessen. Gyakorló lelkészként, fiatal párokkal, friss házasokkal beszélgetve hogyan látja, miért alacsony még mindig a gyermekvállalási hajlandóság?

H. B. M.: Szemléletváltásra van szükség meglátásom szerint. A mai fiatalokba azt sulykolják gyakorlatilag már kiskoruktól fogva, hogy neked sok mindennek meg kell felelned, tanulnod kell, karriert kell építened, hiszen csak akkor leszel sikeres, ha biztonságos anyagi háttérrel rendelkezel. Vannak gyerekek, akik számára a szülői szeretet pusztán anyagiakban válik kézzel foghatóvá, és nem abban, hogy este mesét olvasnak neki, vagy hogy megbeszélik, mi történt aznap az oviban, iskolában. Anyagiassá válik a szeretet, és ez nagyban befolyásolja a fiatalokat, mert ez vésődik beléjük: te akkor vagy jó, ha minél több anyagi javad van, mert akkor tudsz a gyermeked számára mindent biztosítani. Én úgy gondolom, ebben kell változtatni, hiszen nem ez jelenti a szülői szeretetet. Nem szabad kimaradni a gyermek életéből. A családi együttlétek rangját is meg kell emelni. Annának sem az volt a problémája, hogy nincs elég pénze a gyermekhez… Jézus is azt tanította, hogy ne aggodalmaskodjatok azon, mit egyetek, mivel ruházkodjatok, hanem keressétek először az Isten országát és az ő igazságát. És akkor minden megadatik nektek. Ezzel a bizonyossággal mer Anna odaállni Isten elé.

minap.hu: Ön négy gyermek szerető édesanyja. Hogyan tud annyi feladatnak megfelelni egy anyuka, amit a mai kor elé állít? Hol kell lennie a hangsúlyoknak?

H. B. M.: Az anyaság: életkihívás. Nem lehet elválasztani egymástól a dolgokat. Hogy most csak anya vagyok, most csak dolgozó nő – ez mind egy. Az anyaság, a család az életünk legfontosabb része. A munkánk sikerét ez azonban nem zárja ki, sőt! Én azt mondom, hogy aki sikeres anya, az ugyanúgy sikeres a munkájában is. De mit is tudunk sikerként elkönyvelni? Az élet felfogásom szerint úgy lesz teljes, ha ezeket együtt látom, és nem csorbulhat egyik sem a másik miatt.

minap.hu: Anyák napján tartott istentiszteletükön az avasi református templomban gyerekek köszöntötték édesanyjukat – szavaltak, énekeltek – és a Miskolc-Avasi Örömhír Kamara Együttessel közösen énekelhettük a zsoltárokat. Mit jelentenek az ilyen alkalmak a családok, közösségünk számára?

H. B. M.: Egy-egy ilyen ünnepi alkalmon mindenki másképpen válik fogadókésszé Isten igéjére. Egy gyülekezetben éppen az a nagyszerű, hogy ott az újszülöttől az idősebbig mindenki együtt örülhet, együtt kaphat ajándékokat. Egy gyerek is láthat, tapasztalhat ilyeneket: ha mást nem, hát azt, hogy a szülei hogyan érzik magukat az istentiszteleten. Márpedig ha az a szülő számára fontos, akkor a gyermek is azt gondolja, hogy bizonyára nekem is fontos lehet. Ezért mondom sokszor, nagy jelentősége van a közösségben való együttlétnek, a gyermekekkel megismertetni a közösség erejét; hogy nemcsak te vagy, hanem van egy közösség, ahová te is tartozhatsz. Ez erőt, biztonságot ad, és fontos számunkra, mert örömünkkel, bánatunkkal, gyászunkkal oda mehetünk, és ezt megoszthatjuk.