Már az elején el kell mondanunk, kedves olvasó, valójában szűken mértük a négy embert összekötő kötelék erősségét: az irodalom, a benne való hit és az iránta érzett alázat mellett bizony több éves, évtizedes barátság is összefűzi Hangóné Birtha Melindát és Jacsó Pált, valamint Kégl Ildikót és Zsebők Csabát. Az irodalmi est során így, a másik munkásságát jól ismerve, párban méltatták egymás költészetét, prózáját. A gyülekezeti nagytermet teljesen megtöltő irodalomkedvelő közönség pedig hol elérzékenyült, hol hangosan kacagott, hol pedig úgy érezte: mélyen megérintik lelkét a pontosan metsző gondolatok…

Az író-lelkész

Ezen sorok szerzője nemrégiben kapott útravalót Hangóné Birtha Melindától: az Üzenetek című gyűjteménye (füveskönyve?) – s most Jacsó Pál szavaival élünk – olyan, mint a református lelkész igehirdetései: célratörőek, határozottak, egyúttal finom báj is jellemzi őket, így ápolva a lelket. De nyugodt szívvel azt is hozzátehetem: minden pillanatban úgy érezhetem, hozzám szól, megszólít – elhív. Ezt a vékony kis kötetet be kell tenni a táskánkba, és utazás közben, vagy két munka között elővenni: megújulva folytathatjuk a napunkat! Egy rövid részletet idézek most ide, s ha már tart a borangolás, mi mást, mint egy pohár borról szóló írás első mondatait: „Arany színe van. Különleges, nem hétköznapi. Mint az idő, az élet! Nap érlelte édes íze beszédes, beszéltet. Azokról és azokat, akik az asztalt körül ülik. Életek. Mindenik más, és most mégis összeérhet, eggyé válhat, mint a szőlőszemek a borban. Egy-egy szem: látott napsugarat, érte eső és mélyről, egészen a gyökerekből szívta magába az erőt az élethez. Aztán szelek is rángatták hol erre, hol arra. Rárakták vagy lefújták a föld porát. Végül összenyomták, megtaposták, kipréselték és most – mégis ott van gyönyörű, ragyogó, pompás színével egy pohár borban.”

Az ügyvéd-költő

Jacsó Pál és a református lelkészpár, Melinda és István baráti kapcsolata olyan közösségekhez kötődik, amelyek Miskolcon és Miskolcért akarnak tenni, a hagyományokat akarják megeleveníteni, felújítani és megerősíteni. Ilyen a Miskolczi Pincék Asztaltársasága is. Jacsó Pál költészetéről sokak számára elsőre talán a vidám hangulatú, borozáshoz kapcsolódó versek ugranak be, az életmű azonban ennél jóval sokrétűbb. Csak csatlakozni tudunk a Hangóné Birtha Melinda által elmondottakhoz, aki így méltatta Jacsót: írásai „mindig megmelengetik a szívemet, nagy örömmel töltenek el”. Fontos, hogy a költő nem felejti el azt sem, honnan kapta a feladatot, hogy írjon; mindig elmondja, hogy valahonnan felülről jön ez – ebben közösek a lelkész és az ügyvéd indíttatásai. Történeteiben „kicsit mindannyian benne vagyunk”, mondja a lelkész, hozzátéve: verseiben jelen van a humor, a hit, jelen van élet. Mutatunk is egy kis részletet a Még egy korty az életből című versből:

Még egy jó nagy kortyot, / a hegy gyöngyöző levéből: / Nosza! Gyere, s igyál! / Keblemre, jó barátom! / Mert bizony, hosszú volt ez az év, / de mégis, oly rövid az élet... / Hogy innen ma hazatérsz? / Már ne is reméljed. / Miért is ne maradnál? / Ne térj nyugovóra! / Más a szokás itt ilyenkor, / már évszázadok óta.

Zene, ha kell? Jön az is! / Már táncol a gyantás vonó, / a mind mulatni vágyó, / kopott - nyűtt húrokon. / Vagy ha kell, hát a lágy, / tárt karú harmonika szól, / mint egy titkon hazavágyó, / de mégis itt, lenn ragadt, / szomorkás-bús rokon. / Kit már rég nem láttunk, / hosszú évek óta, / ezért hát várd meg itt, / míg elapad a nóta.

A lélek-novellista

A Püski Kiadótól frissiben érkezett meg Miskolcra Kégl Ildikó legújabb, lélektani novelláskötete, az Életszag. A lélektani novellát mint műfajt – hangzott el az irodalmi esten – legalább 100 éve nem műveli senki; talán Csáth Géza volt az utolsó, aki így írt. Kégl Ildikó elmondása szerint gyermekkora óta írással foglalkozik, ezzel keresi is ma már a kenyerét, publicisztikái mellett több könyve is megjelent már. Zsebők Csabát hosszú évekkel ezelőtt ismerte meg, dolgoztak is egy szerkesztőségben. A mostani novelláskötete megírásánál sokat jelentett számára elmondása szerint a Bagdy Emőke pszichoterapeutával fennálló kitűnő újságírói kapcsolata. Most felolvasott írása címe: A férfi, aki túl alacsony volt a boldogsághoz. Egy történet egy jóképű és intelligens férfiról, aki mindezeket nem látta meg magában, ellenben szemet szúrt neki, hogy alacsony. Boldogságát önbizalomhiánya és frusztrációi gátolják. Lélektani elemzés és gyönyörű irodalom – e kettő keveredik a novellában, ami nőnek, férfinak egyaránt fontos tanulságokkal szolgálhat.

A történész-költő

A történész-publicista-költő Zsebők Csaba első verseskötete 2011-ben jelent meg Sejtjeidben élnénk címmel. Tavaly pedig Végtelenjeinken hajózunk című kötetét adta ki a Püski Kiadó. Történészként fő kutatási területe a Kárpát-medence és a Balkán. A lelkem győz című versében például így ír: „Egész életem arról szól, / Hogy szívemet és agyamat összhangba hozzam. / De általában a lelkem győz.” Költészetére a feszesség jellemző, távol áll tőle mindenféle melldöngető gesztikulálás vagy pátosz – írták róla irodalomtörténészek. Szűkszavúság a sajátossága, lényegtörően ír. Sajátos képalkotása azonnal magával ragad, művészi életlátása. Verseiben a folklór és a szürrealizmus keveredik, hatásos módon, tehetjük hozzá. Üzenetei könnyed harmóniát hoznak létre.