1944. november 9-én Abdánál meggyilkolták Radnóti Miklóst. 1929. november 9-én, Budapesten megszületett Kertész Imre. 1938. november 9-e éjszakán Németországban 267 zsinagógát raboltak ki és rongáltak meg. Jó alkalom tehát e fontos, de külön nem jegyzett naphoz közeledve, november 6-án, Miskolcon megnyitni egy olyan tárlatot, amelynek fotóival egy fiatal, Miskolchoz ezer szállal kötődő alkotó reflektál a holokausztra. Ezekkel az „időhatározókkal” kezdte Bócsi Krisztián kiállításának Rákóczi-házbeli megnyitóját Kákóczki András, a Miskolci Galéria vezetője.
Az idő a továbbiakban is kulcsszerepet kapott a megnyitón és kap a kiállításon is. Mint ahogy fontos az elmúlt idő, amit egyetemi hallgatóként, majd fotósként ebben a városban töltött Bócsi Krisztián, és a jelen idő is, amikor Berlinben él és dolgozik. Már csak azért is, mert Kertész Imre-portréitól – melyek alapján a galéria felkérte a holokauszt-reflexióra – Auschwitzon és Buchenwaldon át a mai német fővárosig vezet maga a kiállítás is.
November az emlékezés ideje – kezdte beszédét Óvári Zsuzsanna, a Humán Főosztály vezetője.
– Emlékezünk elhunyt szeretteinkre, emlékezünk mindazokra, akiket 70 évvel ezelőtt, és azokra is, akiket valamivel több mint tíz évvel azután egy másik diktatúra elpusztított. Mindenkire, akinek azért kellett meghalnia, mert ember volt, és mert kész volt az ember ember ellen fegyvert fogni. Emlékeznünk kell, hogy soha többé, senki ne tehesse meg azt, amihez nincs jogunk – emelte ki.
Jenei László író azt mondta, egy fotót nézve őt mindig az érdekli, mi történhetett az exponálás pillanata előtt és után. Így van ez a holokauszttal is. Irodalmi-művészeti példák során át beszélt az „előttről”, amikor zsidóként és nem zsidóként számon tartottak kölcsönhatásban voltak egymással. Kemény vitákban álltak – de olvasták egymást, volt kulturális interakció, egymásra voltak utalva.
– Mi történhetett az exponálás előtt? Kertész Imre megivott egy kávét. A berlini nő reggel kiválasztotta a virágos szoknyát. Az egyik képen fejhallgatós auschwitzi látogatók a láthatatlan idegenvezető mintegy „balra át” vezénylése után állnak, a háttérben egy fotó, zsidók jönnek le a vagonból rámpán – és én meg mernék rá esküdni, hogy ez ma volt, ez történt az exponálás előtt. Bócsi Krisztián részesévé tesz a múltnak. Az idő relatívvá válik. 70 perc és 70 év egyaránt ellenáll a feledésnek – fogalmazott megnyitóbeszédében.
Kérdésként vethető fel az is, ki vázolhatja fel egy kor arculatát – de ez nem előjog, hanem közös feladat, szögezte le az író!
Bócsi Krisztián reflexiói fontos részei ennek a közös munkának, mert újabb reflexióra késztetik a látogatókat. Érzésekre, hangulatokra, a halomba dobált bőröndök csöndjének hallgatására, egy oszlopba kapaszkodó öreg férfi történetének elmondására, igenekre, és nemekre.
A megnyitó után a Szépen Szólva Irodalmi Kör „Ezt soha többé” című, Radnóti Miklós halálának 70. évfordulója alkalmából és a holokauszt áldozatainak emlékére készült előadását láthatták az érdeklődők a Kondor-teremben. Bócsi Krisztián kiállítása január 10-éig látogatható.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
