Két férfi páros és a segítőjükként működő két nő a vádlottja annak az ügynek, ami még 2011-re nyúlik vissza, és amiben határozatot hozott a Miskolci Törvényszék Dósa Ágnes vezette bírói tanácsa.

A prostik futtatása vélhetően már régóta jól működött, ám 2011 elején az egyik páros egy alig tizennyolc éves lányt eladott a másiknak, és ennek kapcsán buktak le mindannyian – pechükre. A fő vádpontként megjelenő társtettesként elkövetett emberkereskedelem büntetési tétele ugyanis önmagában több, mint a kitartottság és a prostitúció elősegítéséé összesen.

A vádirat szerint a 24 és 32 éves testvérpár, L. Krisztián és L. István megállapodott egy 43 éves nővel, B-né. B. Kingával, hogy lakást biztosítanak számára prostitúcióra. A lakást a Győri kapui városrészben bérelték és a nő naponta 5000 forintot fizetett a két vádlottnak. A vád szerint 2011 áprilisától júniusig 300 ezer forintot kaptak a nőtől a prostitúcióval keresett pénzéből. A két férfi ezalatt négy lányt közvetített ki a nőhöz, hogy ők is az említett lakásban „dolgozzanak”. A lányok szintén napi 5000 forintot fizettek a férfiaknak. A legősibb mesterséggel megkeresett pénzükből a vádirat szerint 240 ezer, illetve 60 ezer forint közötti összeget adtak le a testvéreknek.

Mivel a „madámmal” nem jöttek ki a lányok, ezért személyük gyakran cserélődött a lakásban. Az elköltözők egy másik belvárosi lakásban, a rendőrséghez közeli bérházban folytatták tevékenységüket, továbbra is napi 5-6 ezer forintot fizettek a fivéreknek.

Egy másik belvárosi lakásban egy másik páros (a 29 éves Sz. István és a 41 éves B. Lajos) futtatott lányokat. Ők három prostituálttól napi 6000 forintot kaptak. A két férfi többek között fiatalkorú lányokat is beszervezett. A lányokról erotikus tartalmú fényképeket készítettek s azt feltöltötték több olyan honlapra, amelyről az „ügyfelek” megrendelték a szolgáltatást. Ebben segítségükre volt egy szintén prostituáltként dolgozó 21 éves nő, akit lebukásuk után ugyancsak megvádoltak.

A két férfi páros tevékenysége 2011 áprilisában keresztezte egymást. A testvérpár ugyanis egy lányt kivitt két hétre Németországba dolgozni. A turné sikeres volt, mivel a prosti révén 7500 euró bevételre tettek szert. A lány, miután hazatért, átment a másik pároshoz. Emiatt vita alakult ki a két futtató páros között, amit úgy rendeztek, hogy Sz. Istvánék 100 ezer forintért megvették a lányt. Letartóztatásuk után a férfiak többségében tagadták a cselekmények elkövetését, a női vádlottak viszont beismerték azt és terhelő vallomást tettek vádlott-társaikra. Ezen kívül tanúvallomások, rendőri jelentések, házkutatási jegyzőkönyvek, fényképek támasztották alá a vádat.

A vádlottak két évet töltöttek előzetes letartóztatásban, ezt követően házi őrizetben, majd lakhelyelhagyási tilalom mellett folyt a tárgyalás. Amint a kényszerintézkedések megszűntek, az elsőrendű vádlott L. Krisztián és a negyedrendű B. Lajos Németországban vállalt munkát, míg a harmadrendű Sz. István itthon kezdett új életet. A másodrendű L. István és ötödrendű S. Ágnes viszont „felszívódott”, ellenük nemzetközi elfogatóparancs van érvényben. Ennek megfelelően a hétfő délutáni ítélethirdetésen csak a harmadrendű Sz. István volt jelen – aki a munkahelyéről érkezett munkásruhában és a tárgyalás végén oda ment vissza –, illetve a hatodrendű B-né B. Kinga, aki viszont vezetőszáron érkezett, ugyanis egy másik ügy miatt szabadságvesztését tölti.

A verdikt szerint L. Krisztián bűnös társtettesként elkövetett emberkereskedelem és kitartottság bűntettében, így halmazati büntetésként 3 év 8 hónap börtönt, 4 év közügyektől eltiltást és 200 ezer forintos pénzbüntetést kapott. Emellett 457 500 forintnyi vagyonelkobzást rendelt el a bíróság. L. István ugyanezen vádak mellett 4 év 9 hónap börtönt, 5 év közügyektől eltiltást, 280 ezer forint pénzbüntetést, illetve 2 millió 482 ezer forintnyi vagyonelkobzást kapott. Sz. István vádpontjai kiegészültek prostitúció elősegítésével, amiért 3 év 10 hónap börtönre, 4 év közügyektől eltiltásra, és 210 ezer forintra büntették, a vagyonelkobzást 270 ezer forintban állapította meg a bíróság. B. Lajos bűnsegédként elkövetett gyermekpornográfiáért is felelt a többi vádpont mellett, melyért halmazati büntetésként 4 év 2 hónap, 5 év közügyektől eltiltás és 240 ezer forint lett a büntetése, 270 ezer forintos vagyonelkobzás mellett. S. Ágnes gyermekpornográfia elősegítése miatt 2 év börtönt kapott 4 év próbaidőre bocsátva, míg B-né B. Kinga megúszta 120 ezer forintos pénzbüntetéssel a prostitúció elősegítéséért.

Dósa Ágnes az ítélet kapcsán elmondta, maradt hiányérzet a bírói tanácsban, hiszen a profizmus, a protokoll szerinti eljárás, a lányok csereberéje, beszervezése, szobáztatása arra utalt, hogy az érintettek nem tegnap óta űzték ezt az „iparágat”, azt azonban nem tudták felfedni, hogy mióta működött a rendszer. Ahogy a teljes kapcsolatrendszert sem sikerült feltérképezni és L. István külhoni „munkássága” is felderítetlen maradt, hiszen az ügy központi figurájaként emlegetett férfi rendszeresen „dolgozott” kint lányokkal Németországban. A bíróság megállapítása szerint profi menedzsment mellett zajlott a lányok futtatása, hirdetések útján szervezték be őket, gyakran országjáró körúton vizsgálták meg a jelentkezőket, hogy alkalmasak-e a munkára és aszerint szervezték be őket. Komoly portfóliót készítettek számukra, aminek segítségével több helyen is hirdették a lányokat.

A tanúvallomáson a bírói tanács előtt megjelenő lányok kapcsán Dósa Ágnes megjegyezte: nem egészséges nőkről van szó, és itt nem elsősorban az egészségi állapotukra gondol. Jól látható, hogy a két páros elnehezült élethelyzetben, komoly anyagi gondokkal küzdő, mentálisan törékeny, sodródó, élethelyzetében befolyásolható, szökésben lévő, vagy gyerekét, gyerekeit egyedül nevelő, kiszolgáltatott nőket vontak be a prostituáltak körébe. Ugyanakkor a férfiak részéről kivehető volt a könyörtelenség, a darabszemlélet, amellyel kezelték a lányokat, így nem tudták elfogadni azt a fajta a magyarázkodó, megbánó hozzáállást, amit a bíróság előtt igyekeztek mutatni.

Az ítéletet a vádhatóság mellett egyedül a hatodrendű vádlott vette tudomásul, így az ő esetében emelkedett jogerőre. A jelenlévő harmadrendű vádlott fellebbezést jelentett be részbeni felmentés, illetve enyhítés kapcsán. A másod- és negyedrendű vádlott jogi képviselője szintén fellebbezést nyújtott be hasonló tartalommal, míg az első- és ötödrendű vádlott jogi képviselője három nap fenntartását kérte a fellebbezés vagy elfogadás eldöntésére. Így esetükben az ítélet nem jogerős, a fellebbezések után a Debreceni Ítélőtábla előtt folytatódik majd az ügy.