- Adventus Domini, azaz várakozás az Úrra. Ez advent eredeti jelentése, amit mindannyian tudunk. Várakozni annyit tesz, úton lenni egy cél felé. Amikor egy útra készülünk, számtalan dolgot kell végiggondolnunk. Mi felé tartunk, mire lesz szükségünk az úton, milyen nehézségekkel, kihívásokkal kell szembenéznünk, kihez fordulhatunk, ha segítségre szorulunk. Az elinduláshoz szükségünk van hitre, út közben szükségünk van reményre. Sokak közös tapasztalata, hogy várakozás közben olykor elgyengülünk, célt tévesztünk. Ilyenkor nagy szükség van a reményre, hogy elérjük célunkat - kezdte beszédét Alakszai Zoltán. 

- A második gyertya az adventi koszorún a hagyomány szerint ezt a reményt szimbolizálja, erre emlékeztet minket. Itt Miskolcon úgy döntöttünk, a családok évére figyelemmel, különös hangsúlyt fektetünk a családok, közösségek szerepére. Az adventi koszorú egy-egy gyertyája a család egy-egy szereplőjét szimbolizálja. A mai gyertya az édesapáké. Ma egyben görög-katolikus testvéreinkkel együtt Szent Anna csodálatos foganását is ünnepeljük. Idézzük most magunk elég a híres festő, Giotto gyönyörű freskóját a padovai Scrovegni kápolnában. A történet szerint, amely Giotto egyik legszebb freskó sorozatának is ihletője volt, Joachim és Anna, Jézus nagyszülei már idősebb, gyermektelen házasok voltak, akiket meddőségük mélységesen elszomorított. Joachim ezért kivonult a pusztába, ahol negyven nap és negyven éjjel böjtölt.

Ezen közben Anna szinte özvegyi gyászban gyötrődött, és a meddőből termékennyé lett ősanyákra gondolva, gyermekáldásért imádkozott. Egy angyal hozta meg neki a hírt, hogy „hamarosan foganni fogsz és szülni, s egyszer a te sarjadról beszél majd egész földkerekség”. Joachim hazatért feleségéhez, Annához, és ezt a pillanatot - az aranykapun belépő férj szeretetteljes üdvözletét, Anna örömét, és ölelésüket - örökíti meg Giotto oly szépen. Ez a jelenet a családok örömének egyik legszebb ikonosztáz képe a keresztény világban. Joachimban Szűz Mária édesapját, megváltó Jézusunk nagyapját tiszteljük.

- Az Apa, csupa nagy betűvel. Édesapaként ma is, már tapasztalatból folyamatosan úton vagyunk. Joachimhoz hasonlóan mi is tele vagyunk várakozással. Ki gondolná, amikor először kezében tart valaki egy pici kis újszülött embert, hogy egyszer talán példaképpé is válhat számára? Hogy mindaz, amit tesz, hatással lesz a gyermeke fejlődésére. Hogy kinyitja számára a világot. Hogy ő az, aki kihívások elé állítja először a gyermekét. Hogy meg kell tanítania küzdeni, kitartani, felelősséget vállalni. Hogy most már mindig, minden pillanatban felelőssége van gyermekéért - hangsúlyozta Miskolc város jegyzője. 

- Felidézhetjük Reményik Sándor szép versét Szent Józsefről. Ő Szűz Mária társa volt Jézus felnevelésében. Micsoda felelősség lehetett a Megváltó gondját viselni. Egy ács egyszerűsége, alázata kellett hozzá, mindannyiunk példaképe lehet. Apaként sok feladatunk van, egészséges családok, közösségek, nemzet elképzelhetetlen elkötelezett édesapák nélkül. Arra biztatok minden apát az adventi időszakban tekintsünk rá a feladatainkra, József és Joachim alázatával és erejével éljük életünket – nem csak az adventi időszakban. Ma estére már két gyertya fog égni a koszorúkon. A hit és a remény gyertyái. És ha útközben célt tévesztenénk, elgyengülnénk, Simon András gondolata erőt adhat mindannyiónknak. „Amiért hálás vagy előre, mert hiteddel reméled, az feléd hajlik a mennyből, s lassan majd eléred.” Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek - zárta szavait Alakszai Zoltán, majd meggyújtotta a második gyertyát Miskolc adventi koszorúján.

Az ünnepség részeként az Éneklő Fenyőn a Magyar Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete adta elő karácsonyi műsorát. Az ünnepi műsorban közreműködött a Fáy András Görögkatolikus Közgazdasági Szakgimnázium és a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium.

Mocsári László képgalériája