Franciszek Jazwiecki lengyel művész politikai fogolyként került Auschwitzba, ahol rabtársairól több mint 100 portrérajzot készített; 1946-os halála után családja az emlékmúzeumnak adományozta a képeket.

Agnieszka Sieradzka, az Auschwitz-Birkenaui Állami Múzeum művészettörténésze a foglyok szemeit emelte ki a portrékon, amelyek szerinte mind egyfajta tehetetlenséget sugároznak. Úgy vélte, a rabok a szigorú, kínzást vagy akár halálbüntetést kilátásba helyező tiltás ellenére azért készítettek vagy kértek portrékat, mert a vágy, hogy az uniformisok mögött saját arcuk legyen, nagyon erős volt bennük.

Sieradzka szerint Jazwiecki tudatában volt annak, hogy képei egykor fontos történelmi forrásokká válhatnak, ezért is tüntette fel majd' minden képen az illető rabnyilvántartási számát.

Nem a kép volt a művészeti önkifejezés egyetlen formája a táborokban: a foglyok szobrokat is készítettek például, kenyérből vagy épp a fogkeféikből. "A művészet menekülés volt a tábor szörnyű realitásából egy másik, jobb világba. A rabok így legalább részben képesek voltak megmenteni az emberi méltóságukat" - magyarázta Agnieszka Sieradzka a CNN hírtelevíziónak.

A tehetséges foglyok képességeit az SS-tisztek is kihasználták magáncéljaikra: portrékat, tájképeket, üdvözlő kártyákat, német legendák illusztrációit készíttették el velük. Az alkotásokat hazaküldték a családjaiknak, vagy kiállították a tábor saját galériájában, a Lagermuseumban az érkező raboktól elkobzott műtárgyak mellé.