Képgaléria! Fotó: Végh Csaba

Tiba Sándor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház főigazgatója köszöntött minden megjelentet a megemlékezésen. – Emlékezünk azokra, akik elmentek. Ők nem úgy mentek el, ahogyan az emberek a hétköznapokban szoktak, hogy elköltöznek másik városba, vagy máshol kapnak munkát, hanem véglegesen elmentek világunkból. Ők nem főnökök, beosztottak, nővérek vagy műszaki dolgozók voltak, hanem a munkatársaink. Társaink, mint házastárs, élettárs, tehát társunk valamiben, társunk a mindennapokban. Egy volt közülünk. Megkönnyítette az életünket. Adott szituációkra emlékszünk velük kapcsolatban, hiszen sok időt töltöttünk együtt. A velük való kapcsolattal mi is többek lettünk, értéket adtak hozzá az életünkhöz – hangsúlyozta Tiba Sándor.

Mint azt a főigazgató elmondta, háromezer-ötszáz dolgozója van jelenleg a kórháznak. – Sokan nincsenek közöttünk, nem is lehetne mindannyiuk nevét elsorolni. Akire emlékeznek, az soha nem hal meg, azt soha nem felejtjük el – összegezte a főigazgató.

Gecse Attila református lelkész elmondta, az életben vannak pillanatok, amikor meg kell állni. – Ezek nagyon fontos pillanatok. Ezekben a napokban gyertyákat gyújtunk temetőkben vagy otthon. A gyertya sok mindent jelképez: benne van a fájdalom, hogy elvesztettünk egy kollégát, egy barátot, egy társat, akivel együtt menünk egy közös úton. De benne van a bátorságunk is, hogy elbírjuk a hiányuk fájdalmát. Van egy hely a szívünkben, ahol ők ott vannak, ott maradnak, és még fényképet sem kell ehhez elővennünk – mondta a lelkész.

A megemlékezők közös éneklés után mécsest gyújtottak az elhunytakért.