„Együtt – másként. Az integráció útelágazásai” – ezzel a címmel rendezték meg idén a konferenciát, aminek célja az esemény meghívójában foglaltak szerint az volt, hogy az ország minden részéből érkező oktatási szakemberek, tanárok megvitassák napjaink társadalmi problémáit a közoktatás, a pedagógia összefüggésében. A tudományos konferenciát évek óta nagy sikerrel megrendező miskolci Tanárképző Intézet oktatója érdeklődésünkre hozzátette, arra a keresik a választ a több szekcióban előadó szakemberek, hogy az oktatásnak milyen szerepe van a szegények és a romák, valamint a fogyatékkal élők integrálásában.

– Ez meglátásunk szerint egyszerre szociális és szociálpedagógiai, ugyanakkor például gyógypedagógiai kérdés is – mutatott rá Knausz Imre, aki az intézet feladatait ecsetelve elmondta, a leendő tanárokat egy ilyen integrált környezetre készítik fel a képzés során.

Ebben újabb lépést tehet előre a Miskolci Egyetem, hiszen már készül az akkreditációs anyag egy gyógypedagógiai alapképzés elindítására. Kecskés Judit egyetemi docens, a Bölcsészettudományi Kar tanulmányi dékánhelyettese kiemelte, a képzés beindítása megalapozott a régióban, van rá igény a felméréseik szerint. Ráadásul a Miskolci Egyetem igazi universitas, ahol több karon folyik az oktatás, és ezek a karok együttműködnek egymással – így tudnak többletet és specializációt nyújtani más egyetemekhez és képzésekhez képest. A sikeres akkreditáció után, a remények szerint akár 50-70 fővel is elindulhat a képzés.

A tanulmányi dékánhelyettes a konferencia résztvevőit köszöntő beszédében örömének adott hangot, hogy sokan már a kezdetek óta, minden évben eljönnek Miskolcra, és „11 éve építik a konferenciát”, és hozzájárulnak ahhoz, hogy egy igazi, országosan is elismert szakmai műhellyé váljon a Taní-tani. Kifejtette, az oktatási intézményeket rengeteg mutató szerint mérik (diákok, projektek száma, bevétel nagysága stb.), mérik ugyanakkor az oktatókat is: milyen képzéseken vettek részt, vagy hogy hány tanulót vezettek el egy következő oktatási szintig. A számszerű adatok mellett azonban – fogalmazott Kecskés Judit – beszélni kell a másság kezeléséről, az integrációról is.

– A konferencia előadói az osztálytermi integrációval foglalkoznak; azzal, hogyan működik a beillesztés, a fejlesztés, a helyzetbe hozás. A műhelymunkák során pedig beszélnek arról is, milyen utakat járnak végig a tanulók, de az oktatók is – sorolta a dékánhelyettes.

„Helyzetbe hozni vagy otthagyni?” címmel tartott plenáris előadást L. Ritók Nóra. Az 1999-ben indult Igazgyöngy Alapítvány vezetője – aki egyébként eredetileg grafikusművész, de van pedagógusi végzettsége is – alapkérdésként azt vetette fel, hogyan tud az iskola olyan hatást kiváltani a gyerekben, hogy hazamenve ezek ne amortizálódjanak le? Amikor pedig egyes régiókban lakhatási szegénységről beszélünk, vannak családok, akik fűtési gondokkal küzdenek, ahol nincs áram, ahol a gyermek nem tud megfelelően tisztálkodni, vagy ahol nincs személyes élettere – ezeknél a családoknál hogyan lehet megvalósítani, hogy ne vesszen el minden, amit az iskolában elértek a gyermeknél?

– Arra jutottam, hogy egyedül az iskola nem tud választ adni erre a kérdésre, a helyi problémákra reflektálóan kell fejleszteni a gyerekeket, a szülők bevonásával – ismertette az alapítványi vezető, hozzátéve: több mint húsz településen végeznek oktatási-szociális munkát, ennek adaptálhatóságán dolgoznak, és a módszertant akár a szakemberképzésbe is bevonhatják.