Füstölők illata lengte be ezúttal az altemplomot, de a csöndes szitárzene is sokat segített abban, hogy hamar ráhangolódjunk az indiai klasszikus táncokról tartott KulturSzett programra. Ganésától Siváig – indiai istenek nevei szerepelnek a program címében. Mint az előadó Pethő Kincsőtől megtudjuk, az általa is képviselt stílus „Az India tánca” nevet viseli, ez a legősibb a klasszikus indiai táncok között, egészen a dravida kultúráig nyúlik vissza a története. Eredetileg templomokban táncolták – az isteneik dicséretére.

A táncművész részletesen elmeséli, hogyan alakult ki és fejlődött ez a szubkultúra, egészen a muzulmán hódításig, amikor szigorítottak a szabályokon, majd a brit fennhatóság alatt már egyenesen törvénytelennek mondták ki ezeket a táncokat. A függetlenség kivívásával aztán rehabilitálták a stílust és összekapcsolták a régi templomi táncokat, kicsit virtuózabbá tették és drámaművészettel spékelték meg őket – így született meg az a stílus, amit most Miskolcon is láthattunk Kincső előadásában.

Megtudhattuk azt is, hogy vannak a stíluson belül ún. tiszta táncok, és vannak, amik mesélnek – mindkettőből láthattunk több példát a bő egyórás, történetekkel, magyarázatokkal teletűzdelt előadás során.

Kincső egyébként 8 évesen ismerkedett meg a társas táncokkal, 11 évesen már versenyeken indult. 21 éves kora után jött aztán a modern tánc, a balett, majd az indiai táncok. Hogy miért volt ez az éles váltás? Elmondása szerint 2007-ben találkozott először Somi Panni indiai táncszínházával – aminek egyébként azóta már maga is tagja – és megfogta, hogyan ötvözik a táncművészetet a színészettel. – Itt jelen van a tánc, a ritmus, a lábak mozgása, a kézjelek, de az arcjáték és az előadóművészet is. Úgy éreztem, hogy ha igazán ki akarom fejezni magam, akkor ezt a teljességet kell megtalálnom – fogalmaz.

– A legnagyobb kihívást persze az jelentette számomra, hogy hogyan lehet a sok elemet koordinálni – mondja már a táncos körkép bemutatását követően, portálunk érdeklődésére. – Itt először is a láb ritmuselemeit építjük fel, aztán jöhet csak a kar, ott is csak az első tartások, pozíciók megtanulásával. Utána a kézjelek, azokat szintén külön tanuljuk meg. Persze közben a fej és a szem mozgására is vannak külön tornák. Bevallom őszintén, az elején nekem egyáltalán nem mozdult jobbra-balra a fejem. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen korábban egyik technikában sem kellett erre figyelnem. Érdekes, hogy elnézve a tanítványaimat, azt látom, hogy valakinek ez egyik percről a másikra megy – teszi hozzá mosolyogva.

A ruha legalább ennyire összetett. A lábcsörgő nagyon fontos része az indiai táncoknak, a ritmust, az alapot felhangosítja; olyan, mint egy plusz hangszer. – Egy klasszikus indiai előadáson persze a hátam mögött lett volna egy szitárművész meg legalább egy tablás, aki adja a ritmust és a dallamot. És persze ott van még a csörgője, amit mintegy hangszerként használ.

Az öltözethez hozzátartozik egy nadrág, ami alaphelyzetben nem látszik, erre vesznek fel egy szoknyát, ami többször körbe van tekerve. A legfontosabb, hogy akkor szép egy táncosnő technikája, ha harang alakúra ki tudja nyitni a szoknyáját, figyelmeztet Kincső. Felül egy rövid kis blúz van, ami karközépig ér és a hasat szabadon hagyja. Régen, még az angol hódítás előtt a szárit csak úgy magukra dobták a nők, a felsőtest gyakorlatilag szabadon volt. Aztán megjöttek az európaiak és ezen változtatni kellett a blúzzal, meséli. Aztán van a pallu, ami a bal vállon vetik át, azt beletűrik a szoknyába. Ez olyan, mintha a szári része lenne, de ez is inkább csak egy jelkép. A hajban van egy-egy Nap és Hold jelkép, és van egy hajba tűzött, rengeteg részből álló papírvirág. A copf végén pedig egy bojt van, valamint karkötők és láncok teszik teljessé az öltözetet.

A pénteki bemutatót követően a hétvége során több órát is tart a táncművész a tánctagozatos gimnazistáknak. Elárulja, hogy alapritmusokkal kezdik majd, aztán jöhet néhány kézjel elsajátítása, végül történeteket kell majd kitalálniuk a fiataloknak, így talán egy rövidebb koreográfia is összeállhat. – Meg persze szeretnék nekik is mesélni, a kifutása az kell legyen a napnak, hogy felkeltem az érdeklődésüket, és hogy egy kis koreográfiát hazavisznek magukkal – teszi hozzá.

Marschalkó Edit, a gimnázium művészeti vezetője elmondta, a KulturSzettet 7 évvel ezelőtt indították útjára. Művészeti iskolaként szerettek volna vezető művészeket idehozni, az ország minden részéből, a táncosaiknak, a fotósaiknak és a grafikusoknak, az animációsoknak. Mint fogalmazott, a központi tananyag adott, azt kiegészíteni nem elegendő azzal, hogy elküldik különböző kurzusokra a diákokat. Inkább megfordították, és ők hozzák ide a szakembereket. Havonta egyszer tartanak különböző előadásokat, a kortárs táncélet vezető alakjait köszönthettük már itt, mások mellett például Grecsó Zoltán koreográfus, táncpedagógust, Gergye Krisztián rendező, koreográfus, táncos és színészt, vagy például Lőrincz Katalin táncművész, koreográfust. Péntek esténként egy kamaraelőadással bemutatkozik a kurzust tartó tanár, a gyerekek látják őket gyakorlat közben, másnap pedig ízelítőt kapnak tőlük a műfajról. Fotóművészek, képzőművészek is megfordultak náluk.

A mostani indiai táncelőadás azért is érdekes, mert a diákoknak tánctörténetben tananyag az indiai szakrális táncok témája.

Az előadások egyébként bárki előtt nyitottak. Az iskola fenntartásában tudják működtetni a sorozatot, megvan hozzá a pályázati keret, több éve ingyenes a program.