A megkérdezettek egynegyede „politikai szükségszerűségként” fogja fel a megtorló intézkedéseket, és csak 26 százalék tartja Sztálint állami szintű bűncselekmény elkövetőjének. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi hatalom szerintük hogyan viszonyul a sztálini megtorlásokhoz, a válaszadók a legnagyobb arányban azt felelték, hogy ezen egyáltalán el sem gondolkodtak. Az ekképp gondolkodók aránya a 2011-ben mért 21 százalékról 30 százalékra nőtt.

Alekszej Grazsdankin, a Jurij Levada Független Elemzőközpont igazgatóhelyettese a Vedomosztyinak nyilatkozva kijelentette, hogy a közvéleményben 2014-ben következett be fordulat az elnyomás és más kérdések ügyében, „amikor problémák keletkeztek a Nyugat viszonylatában, és megjelent egy olyan kemény vezető iránti igény, aki megfelel a szovjet mitológiának, ezért a Sztálinnal szembeni kritika szintje csökkent”. A szociológus szerint a múlt iránti közöny és az elnyomás megvitatásától való elzárkózás a történelem újabb, az aktualitásoknak megfelelő felülvizsgálatát jelenti.

Nyikita Petrov történész, a Memorial orosz történeti és jogvédő szervezet tagja a lapnak nyilatkozva rámutatott, hogy Oroszországban felnőtt egy olyan nemzedék, amely számára már távoliak a sztálini korszak eseményei, és amely keveset tud azokról. Petrov a jelenséget „az emlékezetnélküliség és a hatalom rosszhiszeműségének szövetségeként” jellemezte, amelynek célja szerinte az, hogy az emberek ne érezzék magukat a történelem részének, és hódolattal tekintsenek a jelenlegi hatalomra.