A konferencián a társadalom- és humántudományi szakemberek a nemzedékek közötti kommunikáció, a generációk közötti szolidaritás, az idősek szerepe a családban témaköröket járták körbe. Megvizsgálták azt is, hogy az időskorú embernek a 21. század második évtizedében milyen lehetőségei, esetleg problémái vannak a családon belül. Arra keresték a választ, hogyan lehetne a problémákon segíteni, hol kellene változtatni, mit lehetne másképp csinálni.

Dobos László, a Társadalom- és Humántudományi Gerontológia Munkabizottság titkára érdeklődésünkre elmondta, hogy a család mindig is egy összetartó erő volt, viszont a 21. század nagy vívmányai mellett ez az egység feldarabolódott, atomizálódott. – Nukleáris családok jöttek létre. Ebben az idős ember is sérült, hiszen nagyon sokan magukra maradtak. Erre valamilyen módon választ kell adni. Ezért szükséges, hogy a szakma, a különböző intézményrendszerek erre felkészüljenek, és megfelelő módon tudjanak választ adni. Olyan közösségi színtereket, lehetőségeket, feladatokat, tevékenységeket, akár a foglalkoztatás lehetőségét is biztosítva, ami az idős embert nem hagyja elmagányosodni, és nem hagyja azt, hogy egyre több legyen a demens idős ember – fogalmazott a titkár.

Dinya Zoltán, az MTA doktora előadásában azt vitatta meg, hogy a családnak milyen szerepe van az egészséges táplálkozásban. A szakember szerint a generációk közötti szolidaritás lehet egy megoldás arra, hogy a populációs viszonyok megváltozzanak Magyarországon. Az elöregedő társadalom problémáira számos megoldás létezik, az egyik például a születendő gyermekszám növelése, ennek azonban késői hatása van. Másik megoldás lehet az egészség megtartása, illetve visszaállítása. – Nagyon egyszerűen, ha nem vagyok beteg, nem kell orvoshoz menni. Ha az ember meg tudja tartani az egészségét minél tovább, annál kevesebb igénye lesz társadalmilag, például a gyógyításra. Ezzel pénzt tudunk megtakarítani. A megelőzés is pénz-, idő- és energiaigényes, de kevesebb pénzből többre tudunk jutni – hangsúlyozta az egészséges életmód fontosságát Dinya Zoltán.

Az MTA doktora kitért arra is, mennyire lényeges lenne, hogy a generációk közelebb kerüljenek egymáshoz. – Nem lenne baj, ha vissza tudnánk állítani a generációk együtt élését. Régen teljesen egyértelmű volt, hogy kettő, három, esetenként négy generáció is egymás mellett élt, és ott voltak egymásnak. Mert mindegyiknek szüksége volt a másikra. Az idősnek a fiatalra, a fiatalnak az idősre. Ha azt meg tudnánk oldani, már nagyon sokat tettünk – zárta szavait a szakember.