Egész héten minden a környezetvédelemről és a környezettudatosságról szólt. Ezt hirdették a Mobilitási hét programjai, ezt harsogták a rádiók, és erről írt minden újság. Egyre többen kapták elő a bringákat ezen a héten, amitől nekem egyre nagyobb lelkiismeret-furdalásom lett. Ők bicóznak, én pedig a kocsiban ölük. Sportembernek tartom magam, rendszeresen járok edzeni, és sokat sétálok, de az autómtól mégsem tudok megválni. Túl kényelmes, túl meleg, túlságosan könnyű vele az élet, és persze rengeteg időt spórolhatok meg vele. Ezen a héten mégis minden nap eszembe jutott, milyen lenne, ha két kerékkel kevesebb lenne alattam, és autó helyett kerékpárral járnék én is dolgozni.
Annyira még nem voltam eltökélt, hogy biciklire is pattanjak, ám annyira igen, hogy elmenjek a Generali Aréna elé, hogy lássam, mi is ez a CM, honnan hová mennek, és egyáltalán miért tekernek rendőri kísérettel.
A Centrum felől közelítettem meg a találkozási pontot, és azt kell, hogy mondjam: meglepődtem, az utcákon mennyi biciklis igyekszik a Critical Mass-re, és azon, hogy ilyen sokan szeretnének a kritikus tömeggel tartani. A Sportcsarnok elé érve azt láttam, hogy a Népkert melletti térköves terület egyfajta biciklis játszóházzá alakult. Gyerekek karikáztak fel s alá, felnőttek beszélgettek egymással, miközben a biciklijüket fogták, a legapróbbak pedig az őket szállító kis „kocsiban” csemegéztek (természetesen ezt is sisakban, ahogyan azt kell).
Imregh András István, a Kerékpáros Miskolc Egyesület titkára és az idei CM főszervezője kezdte meg a sort, ő tekert legelöl, a tömeg pedig őt követve kigurult a Sportcsarnok elől. Az egyetem érintésével tekertek végig a városon, megérkezve végül a Szent István térre. Nagyon baráti tempót diktáltak a főszervezők, így a legapróbbak is könnyedén letekerték a távot, melyet cirka 1 óra alatt tett meg a csapat. A Szent István téren a Kerék Bár már zsíroskenyérrel és üdítővel várta a biciklis létet hirdető tömeget. Az út legvégén – szokásukhoz híven – az egész csapat egyszerre emelte a magasba járművét.
Mindenki mosolygott, mindenki izgatott volt és mindenki folyamatosan izgett-mozgott. Ekkor végigpörgettem a kis buksimban, milyen arcokat látok, amikor bekukkantok egy-egy autó szélvédőjén a piros lámpánál, amíg várakozunk libasorban, hogy zöldre váltson. Mindenki morcos, ideges, vagy épp káromkodik az előtte lévő sofőrre… Azok, akik eláznak, ha szakad az eső, akik elé bevágnak az autósok, akiknek a hátukon kell vinniük az egész napos cókmókjukat – azok mosolyognak. Ezzel szemben az autósok, akik a meleg kocsiban ülnek, akiket véd egy lemeztető az időjárás viszontagságaitól – azok idegesek.
Nos, mindent összevetve: melyik közlekedési eszközt is válasszam? Amelyiktől jó kedvem lesz, a napi kardiom is pipa, és még a környezetemet sem szennyezem, vagy a másikat, amelyik ugyan sokkal kényelmesebb, de eltespedve ülök a volánnál, miközben telepöfögtetem a várost káros anyagokkal.
Te melyiket választod?
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
