Szécsényi Marianna úgy fogalmazott: „neves alkalom ez nekem, mert ilyen korú lakómat még nem köszöntöttem.”

Marjai Sándor 1924. január 26-án született. – Öten voltunk fiútestvérek, Hajdúböszörményben nőttem fel, ott éltem egészen 2006-ig, amíg a feleségem meg nem halt. Akkor jöttem Miskolcra, és ma már ezt tekintem otthonomnak. Gyermekeim olykor kivisznek a városból, de hamar vágyom haza. Tanyán nőttem fel, családom egy ötholdas birtokon gazdálkodott, mindenünk megvolt, nem éheztünk. Kedvenc ételeim közé tartozik ma is a köménymagos leves és a paprikás krumpli, a húsért sosem rajongtam – sorolta Marjai Sándor, aki elmondta, egész életében a kereskedelemben dolgozott.

– Egy híres rőfös üzletben kezdtem munkás éveimet. A II. világháború idején az volt a szerencsém, hogy 1924 januári születésű vagyok, és a Don-kanyarhoz a 23-asokat vitték el. A kommunizmus azonban engem sem hagyott békén, kilenc hónap felfüggesztett börtönbüntetést kaptam. De életem során megtanultam, hogy nem kell sem panaszkodni, sem dicsekedni. Elégedett ember vagyok. A családom azt mondja, nagy az alkalmazkodási és a tűrőképességem is – mondta az ünnepelt, aki most hétvégén ötven főt fogadott házában.

– Öt gyermekem, tizenhárom unokám és húsz dédunokám van, közülük a legkisebb a két hónapos Dávid. Szét vagyunk szóródva a nagyvilágban, így a Kanadában és a Londonban élő leszármazottaim nem tudtak eljönni a születésnapomra. Telefonon azonban szinte minden héten tartjuk a kapcsolatot. Akik pedig közel laknak, rendszeresen jönnek látogatóba hozzám – mondta Marjai Sándor, akinek az az életfelfogása, hogy hosszú életének titka a mértékletesség. – A 80 évre kapott energia nem használható fel 40 alatt – vallja.

Az ünnepelt kilencvenöt évesen is kiváló egészségnek örvend.

– Éppen csak nem birkózok! – viccelt. – Biztonsággal mozgok a házban, kint egy kis segítségre van szükségem. Nem érzem meg az időjárást. A gyógyszereket, ha tehetem, kerülöm. Nem hagyom berozsdásodni az agyamat, rejtvényt szoktam fejteni, esténként pedig megnézem a híradót, de más műsorra nincs szükségem. „Ha majd szólítanak, örömmel távozom” – idézett egyik nemrég született verséből Sanyi bácsi, aki nagyon szeret a napfényben ücsörögni a szobájában. De azért közösségi életet is él: vasárnaponként eljár a helyi gyülekezetbe, jó időben kétszer is ezen a napon. Ott aztán fel is szólal: „Azért tartott meg az Isten ennyi ideig, hogy bosszantsam az ördögöt” – idézte a lánya, majd szó esett Sanyi bácsi feleségének elszólásáról is, aki egyszer így fakadt ki: engem már az idegesít, hogy Téged semmi sem idegesít!

A kiváló humorral megáldott, kiegyensúlyozott szépkorú több mint negyven éven át volt presbitere a baptista gyülekezetnek. Szerinte kár lenne könyvet írni az ő életéből. – Minden érték benne van a Bibliában.

Az ünneplőt köszöntők feltöltekezve távoztak a meghitt ünnepségről. – Sokat tanultam ezalatt a félóra alatt. Biztos nem felejtem el ezt a beszélgetést, míg élek – mondta Szécsényi Marianna búcsúzáskor.