A következő részleteket ebből az interjúból tesszük közkinccsé.

Mi a véleménye Franciaország állapotáról?

„Becsületre neveltek a szüleim, hazaszeretetre, a hazám tiszteletére és szeretetére. Amikor azt látom, hogy mivé vált a haza, a kétségbeesés uralkodik el rajtam. Amikor megállapítom, hogy mit tettek egy olyan országgal, amelynek az intellektuális gazdagsága, az irodalmának a gazdagsága, az építészete, a divatának eleganciája, a kultúrája hosszú ideig szétsugárzott az egész világon, depresszióssá válok. Ahogy a nagyapám mondogatta, van miért rágni a körmeinket …

Kinek a számlájára írja ezt a hanyatlást?              

A baloldal a felelős. Ők utálják mindazt, ami kicsit is a középszerű fölé emelkedik.

Mi a véleménye a kisebbségekről?

Az iszlamistákat látni sem bírom. Elfogadhatatlan, hogy Franciaországban mindenütt iszlám kendőket és ruhákat látni. Otthon azt tesznek, amit akarnak, úgy öltöznek, ahogy akarnak természetesen, de itt nem kényszeríthetik ránk a szokásaikat, és a vallási törvényeiket.

A politikusok közül kivel szimpatizál?

Marine Le Pent régóta kedvelem, Francois Fillont is. Úgy látom, hogy ő egy kiváló férfi, és elborzaszt, amit csinál vele a média. Bátor ember, és jól tudja, hogy nekem ez nagyon sokat számít.

Az Európai Unió?

Ki kell lépni, Brüsszel csak botot rak a küllők közé.

Hogy látja a francia film helyzetét?

Csak szakállasokat látok és zsíros hajú hölgyeket, akiket sötét sarkokban megerőszakolnak, és akik ezután mentséget találnak az erőszaktevőnek. Elég megnézni a César-díj átadási ceremóniáját, ahol az agymosott művészek köszönetet mondanak a szülőknek, a taxisofőrnek, a házmesternek, és a végén elrebegik az elmaradhatatlan szólamokat a humanizmusért, és a rasszizmus ellen.

Mi a véleménye a francia kultúráról?

Nem azért harcoltam a francia Algéria ellen, hogy most elfogadjam az algír Franciaországot. Nem bántom a mások kultúráját, azonosságát, szokásait. Minket is hagyjanak békén.