Képgaléria! Fotó: Juhász Ákos

Hosszú évtizedek óta változatlan a cigándi apróbéles receptje, ami nem csak formájában különbözik más, hasonló jellegű süteményektől. A könnyű, rombusz alakú tészta máig nagyanyáink receptje alapján készül, hogy abba házi szilvalekvárt, túrót, vagy épp káposztát töltve örvendeztesse meg mindazokat, akik megkóstolják.

Mostantól nemcsak a cigándiak lehetnek büszkék korabeli recept alapján készülő, tájjellegű derelyeféléjükre. A házi szilvalekvárral, kapros túróval, vagy épp káposztával töltött, omlós tésztát – azaz a cigándi apróbélest – ugyanis a közelmúltban nemzeti értékként is nyilvántartásba vették.

A Megyei Értéktár Bizottság elnöke, Bánné Gál Boglárka a csütörtöki ünnepségen hangsúlyozta, „büszkék lehetünk őseinkre, akik kitűnőbbnél kitűnőbb értékeket hagytak nekünk örökül a gasztronómia területéről is, a gulyáslevestől, a töltött káposztán át a cigándi apróbélesig.”

Manapság divat bírálni a magyar konyhát, arra hivatkozva, hogy nehéz és idejétmúlt, de ezek az érvek igen gyenge lábakon állnak – fogalmazott az elnök, aki rámutatott arra, hogy azt a hamis képet sugallják az ismert főzőműsorok is, hogy minél egzotikusabb, annál divatosabb egy-egy ételféleség. Bánné Gál Boglárka ezzel szemben egy tradicionális ízeket népszerűsítő, világhírű szakács ajánlását tolmácsolta, aki a közelmúltban Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járva így fogalmazott, „abból főzzenek, amit az adott vidék frissen kínál”.

A cigándi apróbéles korábban és ma is csupa olyan anyagból készül, ami helyben fellelhető – mondta. „Fontos, hogy a régió hagyományos ízeit megőrizzük” – ezzel az ajánlással zárta gondolatait az Értéktár Bizottság elnöke.

„Büszkék vagyunk a cigándi apróbéles hírnevére, és nagyon fontosnak tartjuk, hogy megtanítsuk a következő nemzedéket ennek a süteménynek az elkészítésére” – hangsúlyozta Csáki Balázsné, annak az alapítványnak az elnöke, amely települési értéktárba ajánlotta a tájjellegű ételt. A Bodrogköz Tájmúzeumáért Alapítvány a tájegységre jellemző hagyományok ápolását tekinti fő céljának, s ezzel együtt a helyi termékek népszerűsítését.

Mint megtudtuk, nem is várnak sokáig azzal a cigándi háziasszonyok, hogy átadják gyermekeiknek, unokáiknak a speciális tudást. A tészta készítésének, nyújtásának, vagy akár a házi szilvalekvár főzésének fortélyaiba igen korán beavatják a helybéli leánygyermeket. A nagyanyáink receptje által készült édességnek egyébként évek óta önálló ünnepe van a mintegy 3 ezer fős Cigándon, mégpedig nem is kis látogatottságú a – minden év szeptemberében megrendezésre kerülő – béles fesztivál.

„Ilyenkor a helyszínen, frissen készítjük az apróbélest mi, cigándi háziasszonyok – mondta Csáki Balázsné. Némi történeti áttekintést is kaptunk, kiderült, hogy az első világháború idején már készítettek a borsodi település asszonyai bélest, zsírral, tejjel, kevés cukorral és sóval. A recept egy évszázad leforgása alatt szinte semmit sem változott, pusztán annyit, hogy olaj váltotta fel a zsírt. „Az így készített tészta a zsír miatt nehezebb volt, és kevésbé omlós” – mesélte Csáki Balázsné, aki abba is beavatott minket, hogy a környékbeli településeken, jellemzően a bélestől vastagabb tésztájú csörögefánkot készítik. A háziasszonyok csapatát összefogó hölgy egyébiránt 1976-ban készített először cigándi apróbélest, azóta nem telik el úgy hónap, hogy ne varázsolna el ismerőst és ismeretlent az olajban sült, töltött tésztával.

„Nem nagyon van asszony Cigándon, aki ne tudna bélest készíteni” – mondták az édességet kínáló, jókedélyű hölgyek, akik hajnal három órakor már javában sütötték specialitásukat, hogy a fotókiállításra kóstolót is hozzanak magukkal az immár nemzeti értékké vált ínyencségből.

Az Országgyűlés egyébiránt egyedülálló nemzeti értékeink összegyűjtése, dokumentálása és védelme céljából hozta meg 2012-ben a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló törvényt. A cigándi apróbélest sok díjjal jutalmazták már korábban is, tavaly márciusban például a Vidékfejlesztési Minisztérium Hagyományok–Ízek–Régiók (HÍR)-védjegyét kapta meg. Ez a védjegy is azt a célt szolgálja, hogy a hagyományos és tájjellegű magyar mezőgazdasági termékek ismertsége növekedjen.