Ha színházba megy, az ember tudja, hogyan kell viselkednie: nem illik se zörögni, se kommentálni, sem pedig megvitatni a mellettünk ülővel az eseményeket. Egy-egy darab során – ha a színészek drámai hatásszünetet tartanak – még a légy zümmögését is lehet hallani. A nézőtér lélegzetvisszafojtva drukkol az előadások szereplőiért, és tágra nyílt szemekkel várja, happy end lesz-e a sztori vége. Ezzel szemben a bábszínházak nézői magatartása merőben eltér a „felnőtt színházakétól”. Itt a közönség hangot ad tetszésének - vagy nem tetszésének - itt mindig van egy alapmorajlás, sőt ha kell, a közönség egy emberként űzi el a gonoszt, aki gátolja a legkisebb királyfit célja elérésében. Ebben a színházban az előadások interaktívak, tele humorral, gyermekkorunk klasszikusaival - és persze bábokkal. Igen ám, de mi van akkor, ha nincsenek bábok egy bábszínház színpadán?

Zalányi Gyula, rendező gondolt egyet, és a Miskolci Csodamalom Bábszínház színpadára álmodott egy úgynevezett "élőemberes" előadást. Ráadásul a játék kezdete is formabontó volt: a színészek azt játszották, hogy ők tulajdonképpen a színház személyzetéhez tartoznak - talarító, igazgató, stb. - akik csak azért ugrottak be a szerepekbe, mert az "igazi" színészek nem értek oda az előadásra. Ez persze nem volt igaz, de az alakítás olyan meggyőző volt, hogy a közönség az első néhány percben elhitte a sztorit.

Zalányi Gyula úgy döntött, a Csizmás kandúr előadás színpadi díszletei és jelmezei is formabontóak lesznek. Elég egyetlen ládika, a színészek jelmezei pedig a képzelőerő segítségével válnak a leginkább odaillővé. Nincs szükség hatalmas, velúr palástra, sem csillogó koronára, varázslósipkára - az emberi képzelőerő segítségével bármi megvalósítható. – A bábok kötik az embert, és lekorlátozzák a fantáziát. Az emberi test sokkal több mindenre alkalmas, mint egy báb. A színészek fantáziája a saját testükkel kapcsolatban szabadabban, bátrabban szárnyal, és bátrabban tud kapcsolatot teremteni társaival a színpadon – fogalmazott Zalányi Gyula.

Azt hinnénk, ezek az előadások kizárólag a gyerekeknek szólnak - a szülők csak biodíszletként vannak jelen a nézőtéren - ez azonban egyáltalán nem igaz. A Csizmás kandúr előadás szóviccei, humora mindenkit rabul ejt, életkortól függetlenül együtt nevetünk a kicsikkel, és néha már jobban figyelünk az eseményekre, mint az ölünkben mocorgó csemete. A mese szereplői olykor kiléptek szerepükből, kommentálták az eseményeket. Ez a fajta ide-oda játék még ízesebbé tette a mesét, és még több humort csempészett az események közé.

Hihetetlen volt, milyen gyorsan beférkőztek a színészek a gyerekek szívébe, mennyire gyorsan elnyerték a bizalmukat. Semmit sem kellett kétszer mondaniuk, semmit nem kellett kétszer kérniük.

Egy állatot úgy megformálni, hogy az adott színésznő nincs konkrét jelmezbe bújtatva, igen nagy kihívás. Főleg egy olyan színpadon, ahol a közönség azonnal reagál mindenre, ahol egyből megérzik a hamisságot, mindent észrevesznek - s a gyerekek bizony azonnal és keményen büntetnek! A Hajdu Imelda által megformált, főszeplő kandúr minden elképzelést felülmúlt: nem csak a hangszíne volt macskás, hanem a mozdulatai, a testtartása, még a mimikája is! Az előadás idején mind elhittük a nézőtéren, hogy Imelda valóban az a bizonyos fekete macska a meséből. – Megpróbáltam testmozgásban is megformálni a macska karakterét, azt pedig, hogy milyen személyisége van a kandúrnak, hangban próbáltam életre kelteni. A test nagyon sokat tud közölni a színpadon – nyilatkozta Imelda. – Egy gyermekelőadáson nagyon kell figyelni kifelé is - ha ugyanis a gyerekek egy picit is unják, elkalandoznak. Elveszítjük őket, elkezd az alapmoraj hangosodni. Ilyenkor valamit változtatni kell az előadáson, valaminek történnie kell a színpadon, hogy újra visszanyerjük őket. Ugyanakkor ez jó is, mert a gyermekek energiája élénkít mindekt, teljesen másak, mint a felnőtt közönség – emelte ki.

Természetesen egyetlen mese sem múlhat el tanulság nélkül! A Csizmás kandúr mondanivalója az, hogy bármilyen szegény is legyen az ember, ha van egy kis kreativitása, kitartása és néhány jó barátja, igen sokra viheti az életben. Ez nem csupán ott lapul a Csizmás kandúr cselekményében, a színészek ki is mondják a mese legvégén. A részletes műsorfüzetet megtaláljátok a www.csodamalom.hu weboldalon.

–Van nálunk egy bevett szokás – tudtuk meg Zalányi Gyula, rendezőtől. –A tavalyi évadtól kezdve minden bemutatóhoz társítunk valamilyen más művészeti alkotást. A Premier Alapfokú Művészeti Iskolával olyan jól alakult az együttműködés, hogy idén is több tucat alkotással készültek a Csizmás kandúr kapcsán – tette hozzá.