– Amikor jöttünk Miskolc felé, azon gondolkoztunk mindannyian, hogy is néz ki az Ady. Nekem annyi volt róla az emlékem, hogy régen kerekebb volt a színpad, mint most. Arra emlékszem, hogy anno rezgett alattam minden – idézte fel Szendrey Zsolt, Szasza a 25 évvel ezelőtti fellépés részleteit. Itt Miskolcon abban a nadrágomban voltam utoljára, amit anyukám mindig kidobott a szemétbe, majd én onnan visszaloptam és újra elkezdtem hordani – tette hozzá.
Tulajdonképpen egy igazi kérdést sem kellett feltennem a srácoknak, fotós kollégám ugyanis megmutatta nekik azokat a képeket, amelyeket annak idején – 25 évvel ezelőtt – készített róluk, amikor utoljára itt jártak az Adyban. Ezek a képek megpendítették bennük a nosztalgia húrjait, dőlt belőlük a szó.
– A turnéról annyit, hogy a gázsink akkor 500 forint volt, amit öt felé osztottunk, így mindenkinek egy százas jutott. Ebből elmentünk Mikivel mindig a közértbe, és vásároltunk 70 forintért a legalsó sorból borokat, a maradék 30 forintot pedig elköltöttük kenyérre, mert gondoltuk, hogy azért enni is kellene - mondta el Szasza, az énekes. – A turnéra egy zsigulival mentünk, nem is értem, hogy sikerült: hogy tudott a Matyi hátul ülni úgy, hogy három gitár volt az ölében?
Az akkori étkezési szokásainkhoz hozzátartozott, hogy konzervet vásároltunk, amit úgy gondoltunk, majd nagyon jól megmelegítünk a zsiguli motorháztetőjén. Na, hát ez nem volt se meleg, se finom: egy borzalom volt. Az étkezésünkről annyit, hogy az akkori hangtechnikai személyzet egy idő után – amikor már harmadik hete voltunk úton turnézni – meghívott minket egy rántott husira, mert már nem bírták nézni, hogy csak bort iszunk.
Ezek a képek még jó, hogy nem szagosak, mert ha azok lennének, akkor az elég rosszul érintene most minket - tette hozzá nevetve Szasza. - Egyébként, ha már szag, akkor el kell mondanom, hogy a dirty rock tulajdonképpen egy nem létező műfaj, mi találtuk ki.
Kérdezni is akartam, mit takar ez? Mitől dirty ez a rock?
Ez egyszerűen mocskos rock. A szegecses metálzenekarokat mi annak idején mindig megmosolyogtuk, borzasztóan visítva metáloztak, számunkra ez nem volt pálya. Matyi azt mondta, hogy játszunk rockzenét, de olyat, ami még nincs.
Amit itt látsz a képen, ezt a kis küblit 1992-ben egy kőszegi bulin, még az akkori étteremben valahonnan elkunyeráltam. Ebbe adták annak idején a levest. A ’93-as turnén ingyen végigittam az egész országot, mert mindenki meghívott, amikor megtudták, hogy van nálam bögre. Egyméteres madzagon lógott, hogy ha kínálnak, oda tudtam tartani, de kölcsönadni már nem tudtam. Egyszer volt benne whisky, akkor nagyon megörültem, felugrottam és kiömlött belőle az összes – emlékezett Szasza. Mint mondta, volt egy Barbie babájuk is, egy felfújhatós guminő, Biciklis Szindi volt a neve. Na, őt Győrben szanaszét szaggatták a rajongók.
Azt tudni kell, hogy mi a Fekete Lyuk révén nőttünk föl, ami azt jelenti, hogy annak idején mindannyiunknak alternatív zenekarunk volt. Az összes metálos haragudott ránk, mindig azt mondták, hogy mi nem vagyunk igazi rockerek, „csak" alternatívok. Az alternatívok meg azt mondták, hogy rockerek vagyunk. A ’92-es turnénk volt a mérvadó, maga a Sex Action zenekar ’90-ben alakult. Márciusban volt egy nagy jubileumi koncert a Fekete Lyukban, megfűztem Nagy Gyulát, hogy mi is játszhassunk Matyival. Akkor hallottam, Miksáról, aki nagyon sokat tudott inni, megkerestem, hogy szálljon be. Aztán jött Zoli, aki híresen vadállat tudott lenni.
Sokakat érdekelt, valóban ekkora „állatok" vagytok-e, mint ami a színpadon lejön rólatok, vagy ez csak az image része?
Zoli a zenekar image-felelőse, mindig azt mondta: szegecs, metál nincs, dzsuva lehet és kosz. Alkalmi zenekarnak indultunk, 1990. március 16-án nyomtunk egy bulit, ami annyira jól sikerült, hogy a Pál utcai fiúk közönsége tán még ma is ott áll a Vörösmarty Mihály Művelődési Házban, tátott szájjal, és nem érti, honnan jött ez a négy vadállat, s mit művelnek a színpadon. Aztán előtérbe került a zene, ami Matyinak köszönhető, mi mindennel törődtünk, csak ezzel nem. Matyi volt az, aki összefogta és nem engedte ki a történetet ki a kezéből. Mindig azt mondta: „Gyerekek, rendben van, hogy vadállatok vagyunk, de legyen mögötte zene is. A dolog nem arról szól, hogy csak állatkodunk.”
Annyira felpörgött a dolog, hogy ’92-ben már a Sing Sing és a Beatrice előtt turnéztunk, akkor ősszel pedig saját turnénk volt, saját stílussal. Olyan helyeken játszottunk, ahol nem volt zuhanyzó az öltözőben, örültünk, ha a WC működött. Vasutas szállásokon aludtunk, Miskolcon például a leányszállóban a 10. emeleten. Ez azt eredményezte, hogy már az első évben kitiltottak minket Miskolcról. Amikor elindultunk haza, megkaptuk a számla mellé, hogy volt 15 tükör, 8 szék, 9 tv, 3 ajtó – köszönik szépen, de többet nem kell jönni. Egy évvel később azért is visszamentünk a szállóra, amikor itt játszottunk az Adyban - akkor már Somlyai Miklós és Népi Zenekar néven. Amikor megjelentünk hosszú kabátban, western kalapban, már fogták a fejüket.
Milyen terveitek vannak?
Most már így 55 évesen csak muzsika van, az örömzenélés. Amikor van lehetőségünk, csinálunk egy jó bulit, amikor hívnak, elmegyünk, ez a mai buli is pont ilyen.
További hírek
Olvasnivaló
Népszerű
Népszerű videó
Ajánlat
