2024. március 29. Aguszta
„Egy szép kosztüm egy műalkotás” – Interjú a Napszállta jelmeztervezőjével
Méder Noémi
|
2018. szeptember 16. 11:59
|
frissítve: 2018. szeptember 19. 10:18
Szombaton mutatták be Nemes Jeles László új filmjét, a Napszálltát a 15. Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon. A rendező és a szereplők is ellátogattak városunkba ez alkalomból, mi azonban a stáb egy másik nagyon fontos tagját is megkerestük, hogy a filmbéli kosztümökről beszélgessünk. Interjú Szakács Györgyi jelmeztervezővel.

szakacs_gyorgyi.jpg

Szakács Györgyi, a Napszállta jelmeztervezője

Ismerik azt az érzést, amikor egy múlt évezredbeli filmet nézve egyszer csak felsóhajtanak: „bárcsak én is abban a korban élnék, hogy azokat a régi szép ruhákat hordhassam!” Nos, ha a képernyőről elővarázsolni nem is, Nemes Jeles László új filmjének, a Napszálltának a jelmeztervezője lelki szemeink elé tudta varázsolni a filmbéli kosztümök elkészítésének módját, a jelmeztervezés szépségét.

MiNap: Színházi darabok és filmek jelmezeinek tervezője is volt már. Miben különbözik a kettő?

Szakács Györgyi: Úgy gondolom, a színház nagyon jó iskola a filmhez. Ahhoz, hogy az ilyen nagyjátékfilmekben különböző korokba tudjak „utazni”, ahhoz nagyon kell a színházi alap, azonban máshogy kell gondolkozni a filmnél. Mindkettőben a kosztüm egy jellemrajz: egy jelmeztervező számára egy eszköz, hogy kifejezzen egy figurát, a rendező gondolatát.

sunset_laszlo-nemes_4.jpg

Fotók: Laokoon Filmgroup

MiNap: A Napszálltában rengeteg korabeli (1910-es évek) kosztümöt láthatunk, a főszereplő, Leiter Írisz ugyan nem változtat sokszor ruhát, viszont minden egyes szereplőnek és statisztának korhű jelmezbe kellett bújnia.

Szakács Györgyi: Tényleg nem változtat annyiszor a megjelenésen, viszont egy kosztüm nem egy kosztüm és nem egy kalap, hiszen elhasználódik, tönkremegy a forgatások alatt. A film specialitása, hogy minden egyes részletre kell figyelni, tetőtől talpig, hiszen nem lehet tudni, mi fog látszódni, így az utolsó statisztának is tökéletesen kell kinéznie. Ha valami el van nagyolva, biztos, hogy az fog képbe kerülni. Több száz embert kellett naponta felöltöztetni, így a kollégáim és én nagyon figyeltünk, hogy minden apró részlet tökéletes legyen.

MiNap: Hogy indul egy ilyen nagy volumenű produkció jelmezeinek tervezése? Mennyi kutatómunka szükséges az adott korról?

Szakács Györgyi: A kutatómunka persze megtörténik, de nekem ez az egész életpályám. Ha én nem találkozom ezzel a korral, ha személyesen nem izgat, ha nem gyűjtöm a régi ruhákat, ha nincs annyi táskám és egyéb apróság, ami engem vonzott, akkor nem is működött volna. Kellett ez az élettapasztalat, hogy fel tudjam építeni ezt a jelmezvilágot. Ezért köszönöm is [Nemes Jeles] Lászlónak, hogy egy ilyen feladatra meghívott, hiszen mindig is érdekelt ez az I. világháború előtti kor.

sunset_laszlo-nemes_1.jpg

Olyan sok minden jutott ebben az időbe a csúcsra: a szecesszió, a művészetek, a stílus túlburjánzása, különböző stílusok keveredése, az öncélú szépség. A kézművességben is, így a ruhakészítésben, amely a későbbiekben már nem tapasztalható, és engem is meghatott, hogy ilyen magas színvonallal és művészi érzékkel kezelték a ruhaneműket. Egy szép kosztüm egy műalkotás, és mindig vágytam arra, hogy lehetőségem legyen megmutatni.

 MiNap: Központi „szereplő” a kalap, ezeket hogyan választották ki? Hogyan készültek?

Szakács Györgyi: Szinte mindegyik kalapot csináltattuk. Száz éves kalapok sajnos nem maradnak meg. A világ jelmezraktáraiban is ezt tapasztaltam. Már rögtön ez egy nagy feladat volt, hogy rengeteget kellett készíteni, és nem sok ember van, aki ilyen minőségben tudná ezt megtenni. Hollandiából sikerült megrendelni az alapanyagot a kalapokhoz, úgy akartuk elkészíteni őket, ahogyan azt a maga idejében tették, ezért örülök, hogy sikerült beszerezni ezt a finom selyemszalmát. Védett madarak tollai is díszítették az 1910-es években a kalapokat, ezeket szintén nem volt könnyű feladat beszerezni.

sunset_laszlo-nemes_2.jpg

Rengeteg mindent elő kellett készíteni, mind a kalapoknál, mind a kosztümöknél, és az általam 30 éve gyűjtögetett régi textileket, csipkéket is használtam. Már vártam egy ilyen filmre, mondhatni egész életemben erre készültem.

Azt, hogy a XXI. században visszatérhet-e a kalapdivat olyan mértékben, mint a múlt században, elképzelhetőnek tartja, viszont hozzáteszi: a mai ember számára egy kalap funkciója már teljesen mást jelent. Most zavarna a vezetés, tömegközlekedés közben, akadályozna minket, míg régebben természetesen megvolt az árnyékoló, védő feladata egy-egy darabnak.

MiNap: Van olyan történelmi kor, amelyben mindenképp szeretne jelmezeket tervezni?

Szakács Györgyi: Igazából az elmúlt 150 év közelebb áll hozzám, mert ehhez még hozzátartozik az emlékezet: nagyszülőktől, idősebb generációktól hallott történetekből ismerheti meg azt a kort az ember. Nemrég megtaláltam nagymamám egy 1916-os fotóját, amin pont egy olyan gallérban pózol, amilyen a filmben is van, mondhatjuk, hogy egy jel volt! De amikor itt dolgoztam a miskolci színházban, akkor még 1700-as évekből származó mellényekkel is találkoztam.

Az a szép a jelmeztervezésben, hogy mindig lehet tanulni, mindig kell tanulni, és mindig újabb és újabb felfedezéseket tesz az ember; ez a szépsége. A nehézsége a létrehozás, az nagyon nehéz.

sunset_laszlo-nemes_3.jpg

De megéri, hiszen olyan gyönyörű kosztümöket lehet a vászonra vagy éppen a színpadra vinni, mint amilyeneket a Napszálltában is láthatunk. Szakács Györgyi már most több produkció jelmezein dolgozik, az egyik egy 17. századi kort megjelenítő mű, melyet Milcho Manchevski rendez, akit Oscar-díjra is jelöltek, valamint elnyerte a Velencei Filmfesztivál számos díját.

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat