Az európai terrortámadások, terrorhálózatok volt a témája a Miskolci Egyetemen megrendezett pénteki fórumnak. A Citromfa Politikai Műhely mostani előadása is – nyugodtan kijelenthetjük – nem csupán a bölcsészképzésben résztvevő hallgatók számára nyújtott érdekes, máshol nem olvasható, hallható információkat napjaink egyik legégetőbb kérdéséről, az iszlamista gyökerű terrorizmusról.

A Miskolci Egyetemen is oktató Kasznár Attila nb. őrnagy, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetbiztonsági Intézet (NKE NI) Terrorelhárítási Tanszékének megbízott vezetője meghívására ezúttal Hankiss Ágnes volt a Citromfa vendége. Az NKE NI Terrorelhárítási Tanszékének címzetes egyetemi docense, az Európa Parlament korábbi néppárti képviselője dolgozott az Európai Unió különböző kül- és belbiztonsági bizottságaiban, rendkívül széles látókörrel rendelkezik a terrorizmus és a terrorelhárítás témakörében.

Valóban magányos elkövetőkről beszélhetünk az elmúlt évek európai terrortámadásai kapcsán? Ez volt az egyik kulcskérdése Hankiss Ágnesnek, aki kiemelten foglalkozott a közelmúlt terrorcselekményei mögött húzódó hálózati rendszer feltérképezésével. A címzetes egyetemi docens leszögezte, a 2015 utáni terrortámadások nagyrészt az Iszlám Állam (IÁ) terrorszervezethez köthetők. Közvetlenül egy-egy merénylet után ugyanakkor gyakran azt lehetett hallani a hatóságoktól, a médiában, hogy iszlamista értelemben radikalizálódott, ún. „magányos farkasok” voltak az elkövetők.

– Ezeknek a merényleteknek az elkövetői azonban nemhogy magányos farkasok nem voltak, de a legszorosabban be voltak kötve az IÁ szíriai vezetésébe és parancsnokságába – húzta alá Hankiss Ágnes.

Ennek felderítése persze rendkívül alapos munkát igényel, 2001. szeptember 11. előtt nem is igazán volt még bevett gyakorlat. Az ikertornyok elleni támadás azonban nemcsak a terrorizmus, de a terrorelhárítás történetében is új korszakot nyitott. Akkor ugyanis a világ egyik legjobb titkosszolgálata mondott csődöt – mutatott rá a szakértő –, de aztán feltárták, hogy egyrészt az amerikai titkosszolgálatok közötti nem megfelelő információcsere miatt történhetett meg a támadás, másrészt a terrorhálózatot sem ismerték pontosan. Ekkortól került a biztonságkutatás homlokterébe a hálózatosodás. Utólag ugyanis összerakták a támadást végrehajtó sejt hálózati térképét, kapcsolatrendszerét; világosan látszott, ki fogta össze a szálakat, ki volt a kulcsszereplő, milyen kapcsolatban állt a támadás résztvevőivel.

Ekkortól kezdve a sikeres terrorelhárítás titka az volt, hogy felrajzolták a hálózati térképeket, és ha sikerült azonosítani majd kiemelni a kulcsszereplőt a sejtből, az egész hálózat összeomlott.

Persze itt felmerül, hogy egy jogállamban mi engedhető meg egy ember szorosabb megfigyelésénél? Hogyan lehet egyensúlyozni az emberi jogok védelme, az adatvédelem és a biztonság garantálása között?

– Egy ideális világban ezeknek egyensúlyban kell lennie; véleményem szerint maximálisan biztosítani kell a hozzáférést a rendvédelmi, elhárítási szerveknek az adatokhoz, hogy ne haljon meg több száz ember. Ugyanakkor természetesen arra is ügyelni kell, hogy ne sérüljenek az állampolgárok jogai. Két világnézet harcol itt egymással. Én a biztonság oldalán állok, de nem lebecsülve az adatvédelmi garanciák fontosságát – hangoztatta a címzetes egyetemi docens.

Rengeteg kutatás, elmélet látott napvilágot arról is, hogyan és miért radikalizálódik valaki. Az okok között nagy általánosságban az alábbiakat állapította meg a szakértő:

• az integrálódás hiánya, kulturálisan nehezen tudnak beilleszkedni
• megalázottság, kirekesztettség érzése
• szegénység
• a baráti, iskolai közösség hatása
• egy radikális nézeteket valló imám tanítása
• a „börtönélmények”: több későbbi merénylő kisebb köztörvényes bűncselekmény miatt börtönbe került, ahol terrorcselekményért elítélt emberrel, például francia területeken al-Káida veteránnal találkozott, akik pillanatok alatt „elbűvölték” a fiatalokat. Ezt a szakemberek elnevezték a „megváltás narratívájának”: a terrorizmus ideológiájával való megismerkedés egyfajta megváltás a bűnöktől.

Persze ennél jóval sokrétűbb a kérdés, figyelmeztetett Hankiss Ágnes, aki Abdelhamid Abaaoud, az európai merényletek mögött álló kulcsszereplő példáját hozta fel. A fiatal férfi ugyanis, akárcsak a párizsi merényletek bombakészítője és a Zavantem Repülőtér egyik robbantója, Laachroui, rangos katolikus magániskolákba járt. Később mégis komoly szerepet vállalt az Iszlám Állam külső műveleti parancsnokságánál, ami az Európában végrehajtandó terrorcselekményeket tervezte meg és hajtatta végre. Szintén kulcsfontosságú az IÁ szempontjából a líbiai kiképzőtábor, amit másokkal együtt Abdelhamid Abaaoud hozott létre – itt kapták meg a kiképzést, akiket valamilyen feladatra szántak.

Terrorista műveleti sejtről aztán akkor beszélhetünk, ha egy terrorszervezettől anyagi, logisztikai támogatást, fegyvereket és kiképzést kapnak. Innentől kezdve magányos elkövetőről már nem lehet beszélni.

– Szeretném tehát újra hangsúlyozni: a legkevésbé sem voltak magányos farkasok az európai terrortámadások elkövetői, a terrorszervezet központjából tervezett és vezényelt terrorcselekmények történtek Európában – fogalmazott Hankiss Ágnes, hozzátéve: igazságtalan és előítéletesség azt mondani, hogy minden menekült egy potenciális terrorista, megfordítva viszont nagyon is igaz az állítás: az európai terroristák jelentős része menekültként, hamis identitással érkezett Európába.

Az Iszlám Állam visszaszorulását követő fenyegetés éppen abban áll, hogy Európába visszaáramlanak azok a harcosok, akik korábban kínzásokban, harcokban, gyilkosságokban vettek részt, és nem fogják találni a helyüket a társadalomban. Az IÁ letörésével tehát nem következik, hogy a veszély megszűnt volna; maradéka egyesülhet az al-Kaidával és más területeken – például Dél-Ázsiában és Közép-Ázsiában – megerősödhetnek – mutatott rá a címzetes egyetemi docens.

A fórum társrendezője a Terrorelhárítási Központ Tudományos Tanácsa volt, és a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete, valamint a Bölcsész Hallgatói Önkormányzat támogatta.