minap.hu: Steven Stardust, Indián, Soltész Róbert, Jamie Roxx, Fazekas Mátyás, Leonard Sunshine, Mark Lovejoy és Gary Wild – ennyien játszotok a Disco Expressben. Ez nyolc fő. Hogyhogy mégis öten álltok színpadon?

Indián: Ó, tudnék én még több nevet is sorolni: Kovásznai Plőci, Báró László, Kozák Miklós… nem beszélve Imikéről, aki valójában nem is Imike. Mindenkit átkeresztelünk időről időre az együttesben. Ez csak egy az idiotizmusainkból. De hát erre épülünk, ezért tudunk felszabadultan zenélni, és közben kilépni civil önmagunkból.

minap.hu: Az első években nem írtatok dalokat, hanem másokét hangszereltétek át, rockosítottátok. Ezek vicces magyar szöveget kaptak. Emiatt magatokénak érzitek-e az akkor előadott dalokat?

Indián: Igen, sajátjaink azok is. A jogi kérdéseket el kellett simítanunk, de erre csak később került sor. Addig, amíg csak a magunk szórakoztatására játszottuk a nótákat, nem volt szükség engedélyekre, viszont amikor elkezdtünk felvételeket készíteni, azonnal hazai kiadási jogot kellett szereznünk a jogtulajdonosoktól. Volt olyan szerző-jogtulajdonos, aki másfél év után válaszolt megkeresésünkre, más azonban három nap alatt. 2003 körül azonban már nem elégített ki minket, hogy mások zenéjét játsszuk, ekkor kezdtünk saját dalokat rögzíteni stúdióban.

minap.hu: Kinek lennétek szívesen előzenekara? Mondhatsz korábbi, már nem létező együttest is, aminek tagjai nem élnek.

Indián: Mindannyian másnak. Én személy szerint a Whitesnake előtt játszanék boldogan, vagy eszembe jutott még a Kiss, akiket háromszor is láttam élőben. A hazaiak közül sokszor léptünk fel a Hooligans és a Karthago előtt.

minap.hu: Hogyan születtek, születnek meg azok a megdöbbentő mondatok, félmondatok, amiket hitvallásotokban írtok le, vagy akár szövegeitekben jelenik meg? Gondolok itt a következőkre: „Minden hazai zenekedvelő és zenész kedvenc bandája az Express, bár többen tagadják ezt a tényt, de nyilván nem mondanak igazat, hiszen mi sosem hazudnánk ilyet.” „Ha izgulok, nekem még a hajam is áll.” (A Ha címlaplány lennék című dalban – szerk. megj.) vagy a Számcsengő System végén: „Lebukott a télapó / Kiderült, hogy nő.”

Indián: Legjobbak az önfeledt idétlenségek. Ifjonti éveinkben kimentünk a ház tetejére sörözni, gitárokkal, csörgőkkel, és ott ötleteltünk órákon át. Így született meg az a gondolat, hogy mi lenne, ha nővé alakítanánk a Mikulást egy szám végére. De akár az is, hogy hogyan lehet beleírni egy dalba, hogy karácsonykor ülök a csajommal és sztrapacskát eszem. Volt, amikor túlpezsegtünk, olyankor egy-egy kliphez akár hatvan ötletet is feldobtunk, amik közül aztán kiválasztottuk a megfelelő mennyiséget, amit még a néző be tud fogadni.

minap.hu: Azt gondolom, elérkeztünk a megjelenésetek legizgalmasabb témájához, ami a legtöbb kérdést vetheti fel az emberekben: a szexualitás kérdése. Azt mondtad, ültél a csajoddal, mint egy férfi, mégis női ruhában voltál a színpadon. Ez akkor hogy is van?

Indián: Ez előadó-művészet. A színpadon legálisan lehettünk és lehetünk mind a mai napig hülyék, viselkedhetünk férfiként és nőként is. Korábban életformánk volt a rock and roll, ez nálunk azt jelentette, hogy elképesztő botrányokat csináltunk: csupaszon stoppoltunk, a mi házibulijaink országos hírűek voltak, a koncertjeink előtt az öltözőben nem lehetett levegőt venni a dohányfüst és a hajlakk töménységétől... és így tovább, sorolhatnám. Egyszer egy multicég hívott meg minket játszani egy összejövetelükre. 20:05-től 20:09-ig zenéltünk, mert mi írtuk az indulójukat, és csak ezt az egy számot kellett előadnunk akkor ott nekik. Az ellátásunk azonban olyan bőkezű volt, hogy az este végén néhányan az együttes tagjai közül a tömeg közepén egy szál zokniban és sportcipőben balettoztunk.

A Nyalóka klipjében jött először, hogy csak vágóképek gyanánt szerepeltünk, és egy év múlva, 2009-től nagyjából megszűnt a korábbi „klasszikus”, agyonsminkelt-tupírozott, polgárpukkasztó, színpadon való beöltözős megjelenésünk is. Egyszerűen azért, mert másak lettek a prioritásaink az életben. 

minap.hu: Mit gondolsz, ez a változás hallatszik a zenéteken?

Indián: Biztos, hogy nem, aki mást mond rólunk, nézzen mélyen magába... Mi most is ugyanazt a százötven százalékot nyújtjuk, mint korábban, amit a tagcserék előtt tettünk. De mivel mindannyiunknak megvan a maga civil élete, hiszen nem a zenélésből élünk, sokkal nyugodtabban, ráérősebben visszük ezt a vonalat. 2017-ben egy interjúban mondtam, hogy készülünk a Reneszánsz című lemezzel. Ez még most is csak tervben van, nem sietünk vele, sőt, például a Becherovka Miskolci Farsang előtt is utoljára két hónappal korábban ültünk össze zenekari próba címszóval… Szóval csend, rend, feng-shui…

minap.hu: Mikor láthatunk titeket megint színpadon?

Indián: Legközelebb májusban találkozunk újra a közönséggel, a Borangoláson.