Lapozgathatnánk vissza a képzeletbeli könyvben, hol és mikor csúszhatott be a tévképzet, hogy a vikingek voltaképpen nagy darab, hosszú hajú, vad természetű férfiak lettek volna, akik hajókkal szelték a vizeket, sorra vívva harcaikat ellenségeikkel. Bár e tulajdonságok zöme stimmel, egy valami mégsem: ellentétben azzal, amit sokan, laikusok gondolnak, a harcosok között nők is voltak.

A történelemben és archeológiában jártasak természetesen erre utaló feljegyzésekből ezt jól tudják, de erre a tényre már egyéb tudományos bizonyíték is született, mégpedig vikingek földi maradványainak DNS-vizsgálata során. Sokáig maguk a szakértők is tévedésben voltak. Európa-szerte viking harcosok temetkezési helyeinek ezreire bukkantak régészeti ásatások során. Az az elmélet terjedt el, hogy azok a viking sírok, amelyekben fegyvereket találtak, férfiaké voltak, azok pedig, amelyben ovális brossal temették el a holtat, nőké. Mindaddig élt ez az elgondolás, mígnem 2017-ben Charlotte Hedenstierna-Jonson és más kutatók az Uppsala és a Stockholmi Egyetemről alaposabban meg nem vizsgáltak egy mindig férfinek hitt viking csontvázat.

Svédország északi területéről származott, Birka városából, ahol egyébként mintegy 3 ezer viking sírt találtak már, nemcsak harcosokét, de kereskedőkét, kézművesekét is egyaránt. A sírnak a Bj 581 jelet adták, és a 19. században tárták fel. Az említett újravizsgált emberi maradványt egy karddal, baltával, nyilakkal, harci késsel, lándzsával, két pajzzsal, két lóval és egyéb harci eszközökkel temetve találták meg.

Világos volt a szakértők számára, hogy magas rangú katonatiszt lehetett, és jó ideig az is, hogy férfi volt. Annak ellenére is, hogy egy 1970-es csontvizsgálat is arra mutatott a csípő- és arccsont alapján, hogy női maradványokról van szó. Az archeológusok egyszerűen a hátuk mögé dobták a feltételezést, mondván, aki ilyen harci felszereléssel volt eltemetve, nem lehetett nő.

2017-ben, amikor ismét megvizsgálták ezt a csontvázat, immáron DNS-vizsgálat is történt, és egyértelművé vált, hogy a magas rangú viking katonatiszt nő volt. Mint közben kiderült, több olyan ásatás is volt már, ahol hasonlóan nőinek tűnő maradványokat tituláltak csak a felszerelések miatt férfi viking harcosok csontjainak.