2024. november 09. Tivadar
A főutca kiérdemelte a "megtelt táblát" – Itt az ősz első Régiségvására (Képgalériával!)
Muntyán Bernadett
|
2018. szeptember 02. 14:37
|
frissítve: 2018. szeptember 04. 09:35
Az országban végigsöprő viharral a miskolciak hál’ Istennek csak a hírportálokon keresztül találkoztak: városunk felett csodálatosan kék és felhőmentes az ég. Így kérdem én, miért ücsörögnénk otthon a négy fal között, mikor a belváros valóságos zsibvásárrá alakult az ősz első hétvégéjén?

Végre nincs az a tikkasztó hőség, amikor a déli órákban fejvesztve kerestünk némi árnyékot, még mielőtt hőgutát kaptunk volna. A naptári ősz beköszöntével az időjárás is ősziesedett, de épp csak annyira, amennyire szükséges: nappal még flangálhatunk szoknyában és rövidnadrágban a főutcán, ám estére már bizony elfér egy kis kabát. Bár az ország bizonyos területeire riasztást adtak ki a közelgő felhőszakadás miatt, mi itt a Bükk lábánál még élvezhetjük ezt a késő nyári ragyogó napsütést. Nem is kell ettől tökéletesebb idő ahhoz, hogy a főutca macskaköveire kitelepült árusok antikvitásait végigszemléljük. Irány a Régiségvásár!

regisegvasar_20180902_bl_008_web.jpg

Ha ki lehetne tenni a Széchenyi utcára a megtelt táblát, azt hiszem, ez lenne a megfelelő pillanat. A Régiségvásár árusai, az emlékek után kutató vásárlók, városunk színházának színészei, táncosok, zenészek, és megannyi illat keveredik egyszerre a miskolci levegőben. Egyszerre találkozik egymással a múlt és a jelen, vagyis a vásár portékái és teátrumunk évadnyitó programjai.

regisegvasar_20180902_bl_018_web.jpg

Miután sokkolt az embertömeg, vattacukorral a kezemben elindultam, hogy felfedezzem milyen kínálattal érkezett a kedvenc hónapom vására a városba. Megakad a szemem a sok játékautón, melyeket a bátyámmal egymás ellen gyűjtöttünk óvodás korunkban, a LEGO figurákon, melyek közül jó néhány elveszett a költözködés során, és a nippeken, amelyek a nagyi vitrinjét díszítették. Ám a múltamat idéző darabok között természetesen felfedeztem mai kézművesek ékszereit és táskáit is.

regisegvasar_20180902_bl_012_web.jpg

Szeretem ezt a vásárt, szeretem ezt a miliőt. Szeretek visszautazni a múltba, végigsétálni a gyermekkoromat idéző portékák között. Szeretem, ahogy minden alkalommal írógép után kutatok, de még sosem találtam meg azt az igazit, melyet oly’ régóta keresek. Szeretem, ahogy innen-onnan meghallom a vásári szóhasználatot: „Hogy ez a táska?”. És szeretem, hogy ez a város vasárnap sem alszik: kicsik és nagyok, idősek és fiatalok, családosok és egyedülállók – mindenki ott tolong a főutca kövein, hogy a vásár utáni nézelődésből átevezhessen a színház évadnyitó „bulijára”.

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat