A vezető gazdasági napilap, a Les Échos szerint a földrengés egyben ugrás az ismeretlenbe, a választóknak ugyanis elegük lett a hagyományos politikai pártokból, és a múltat teljesen fel akarták számolni. "A választók vasárnap új lapot akartak nyitni a francia politikai életben, ahhoz képest, amely alapján az az V. köztársaság kezdete óta (1958) strukturálódott" - hangsúlyozta a lap. A katolikus La Croix szerint "az eredmény földrengést jelent, amelynek utórengései tartósak lesznek".

A liberális L'Opinion szerint teljesen új lapot nyitottak a francia választók az V. köztársaság történetében azzal, hogy április 23-án vasárnap, az elnökválasztáson kiejtették minden olyan politikai párt jelöltjét, amely az elmúlt évtizedekben kormányzott.

A konzervatív Le Figaro, amely a kampányban Francois Fillon jobboldali jelöltet támogatta, úgy látja, hogy a jobboldal "kiütéses vereséget" szenvedett, s elvesztett egy olyan választást, amely számára még néhány hónapja elveszíthetetlennek tűnt. A szerkesztőségi írás arra is felhívta a figyelmet, hogy a baloldal sikertelen kormányzása után, miközben a változás iránti vágy még soha nem volt ennyire erős, a jobboldal a történetében először nem jutott be a második fordulóba.

A baloldali Libération címlapján Emmanuel Macron fotójával jelent meg, s a centrista jelölt politikai mozgalmának nevére utalva az Indulás felirattal, sugallva azt, hogy ő a második forduló favoritja. "A második fordulóban a szociálliberalizmus áll szemben a nacionalizmussal, a nyitottság a bezártsággal, az egységes Európa a magára maradt Franciaországgal" - írta szerkesztőségi írásában a baloldali napilap, amely szerint "elviekben, valamennyi párt republikánusának köszönhetően a választás fiatal újonca le fogja győzni a gonosz mostohát". Laurent Jauffrin főszerkesztő ugyanakkor azt is megemlítette, hogy a Nemzeti Front története legjobb eredményét érte el egy elnökválasztáson, s amennyiben a második forduló az elit és a nép közötti harccá változik át, senki nem lehet biztos az eredményben. "Egy új díszletben minden lehetséges, azaz vigyázat" - írta a Libération.

A papírforma Macron mellett szól

Még nem dőlt el a francia elnökválasztás, de a papírforma egyértelműen Emmanuel Macron mellett szól - mondta Soós Eszter Petronella Franciaország-szakértő a Kossuth rádió 180 perc című adásában hétfő reggel.

A francia elnökválasztás vasárnapi első fordulójában Emmanuel Macron független, centrista politikus végzett az első helyen a voksok 23,75 százalékával, Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front jelöltje lett a második a szavazatok 21,53 százalékával. A harmadik a konzervatív Francois Fillon (19,91), a negyedik Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali politikus (19,64) lett. Benoit Hamon szocialista elnökjelölt 6 százalékot szerzett.

Soós Eszter Petronella ezzel kapcsolatban jelezte: minden jelölt képes volt a bázisát mozgósítani, ennek köszönhetően lett viszonylag magas (mintegy hetvenszázalékos) a választási részvétel. Úgy tűnik, Macronnak és Le Pennek stabil szavazóbázist sikerült összehozni, aminek a nemzetgyűlési választás szempontjából is jelentősége lesz - tette hozzá.

Ha Francois Fillonnak "nem lettek volna ügyei", akkor a választás toronymagas esélyese lehetett volna a szakértő szerint. A szocialisták rossz eredményét történelminek nevezte, azzal: egyik oka a kormányzás, vagyis az, hogy "átragadt" a jelöltre is a kormányzó párt népszerűtlensége. Emellett - jegyezte meg - Hamon kampánya erőtlen volt és a szocialista párt balszárnyához szólt. A szakértő szerint Hamon tulajdonképpen nem az Élysée-palotáért, hanem a szocialista párt vezetéséért kampányolt.

Soós Eszter Petronella azt mondta, a második fordulóra Macronnak sokkal nagyobb a tartaléka, mint Le Pennek, ugyanakkor a kampány még szűkítheti a jelöltek közötti különbséget.

Alapjogokért Központ: eltérő elképzeléseik vannak a jelölteknek a migrációról

Merőben eltérőek a francia elnökválasztás második fordulójába jutott jelöltek elképzelései a bevándorlással kapcsolatban - mondta Kovács István, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatója az M1 aktuális csatorna hétfő reggeli műsorában.

Az elnökválasztás vasárnapi első fordulójában Emmanuel Macron független, centrista politikus végzett az első helyen a voksok 23,75 százalékával, Marine Le Pen, a radikális jobboldali Nemzeti Front jelöltje lett a második a szavazatok 21,53 százalékával, ők jutottak a két hét múlva rendezendő második fordulóba.

Kovács István kiemelte: a választáson induló minden releváns jelölt egyetértett abban, hogy a bevándorlás kérdésében változásra van szükség, ugyanakkor Franciaország olyan liberális álláspontot foglalt el korábban a bevándorláspolitikában, "amiből most nehéz visszakozni".

Hozzátette: Franciaországban "egymást érték a merényletek az elmúlt időszakban", és ez rányomta a bélyegét a kampányra is. Ugyanakkor kérdésesnek nevezte, hogy a jelöltek ígéreteikből mit valósítanának meg, ha megnyerik a választást.

Macron és Le Pen elképzelései merőben eltérnek egymástól: míg Le Pen tradicionálisan bevándorlásellenes, addig Macron "egyfajta progresszív vonalat" visz, azaz a bevándorláspolitika uniós szintű harmonizálására törekszik. Kifejtette: Macront a kampány és a kampány alatti események "nyomták" a rendpárti irányba, Le Pen esetében viszont nem kétséges, hogy őszinte meggyőződésből rendpárti és bevándorlásellenes.

Franciaország megitta a levét a liberális bevándorláspolitkának, és ebből elege van a választóknak is, ugyanakkor nem látszik, hogy bármelyik jelölt hogyan tudna változtatni ezen a helyzeten - jegyezte meg Kovács István.

Különbségek és hasonlóságok Macron és Le Pen programjában

A bal- és jobboldal közötti törésvonalra épülő politikai berendezkedés meghaladása a közös elem a francia elnökválasztás második fordulójába bejutott centrista Emmanuel Macron és a radikális jobboldali Marine Le Pen programjaiban. Ezenkívül azonban radikálisan eltérő elképzelésük van Franciaország jövőjéről.

A legalapvetőbb ellentét az Európai Unióhoz való viszonyban mutatkozik meg. A 11 elnökjelölt közül egyedül Emmanuel Macron vallotta magáénak a föderatív Európa vízióját, de azt a nemzetek Európáját valló jobboldali Francois Fillonnal egyetemben kétsebességesként képzeli el. Marine Le Pen ezzel szemben az eurózónából és az Európai Unióból való kilépésre építette fel a kampányát. Megválasztását követően a radikális jobboldali jelölt referendumot kíván kiírni ez utóbbi kérdésről azért, hogy Franciaország visszaszerezze szuverenitását.

Macron önálló költségvetést, parlamentet és gazdasági minisztert szeretne az eurózónának, s az Európa-ellenes beszédmód visszaszorítására megválasztása estén országszerte "állampolgári konferenciákat" kíván szervezni egy új európai projekt meghatározására.

Egy másik nagy törésvonalat a nemzeti identitás kérdése képez a két jelölt között. Marine Le Pen programját a nemzeti preferencia fogalma határozza meg, amelyhez néhány konkrét intézkedés is kapcsolható: a külföldi állampolgárok alkalmazása utáni különadó kivetése, beleértve az uniós állampolgárokat is, a külföldieknek járó szociális juttatások feltételhez kötése, a francia állampolgárság megszerzése feltételeinek szigorítása. Le Pen szemében az illegális mellett a legális bevándorlás is olyan veszélyt jelent, amellyel szemben Franciaországnak védekeznie kell, ezért megválasztása esetén a legális bevándorlók számát az évi 200 ezerről 10 ezerre korlátozná. A külföldiek befogadása szerinte kiforgatta önmagából a francia identitást, amelyhez vissza kell Franciaországnak találnia.

Ezzel szemben Emmanuel Macron egy "az értékeihez hű és nyitott" Franciaország-víziót vall magáénak. Ő úgy látja, hogy Franciaország felelősen viselkedik, amikor menedékkérőket befogad és ezen a területen erősítené az európai együttműködést. Szerinte a bevándorlás, s azon belül is a külföldi diákok fogadása (évente 70 ezer a 200 ezerből) "szerencse és büszkeség" Franciaország számára. A legális bevándorlás területén Macron nem módosítaná a jelenlegi szabályozást, de a külföldiek jobb integrációja érdekében élne javaslatokkal, a hátrányos helyzetű, elsősorban bevándorlók lakta külvárosokban pozitív diszkriminációt vezetne be: bónuszokkal jutalmazná a helyi munkanélkülieket alkalmazó vállalkozókat, és ezekben a negyedekben csökkentené az iskolai osztályok létszámát, ösztöndíjakkal támogatná a diákokat.

Külpolitikai téren az Oroszországhoz fűződő viszonyban tér el jelentősen a két jelölt álláspontja. Le Pen közeledést kezdeményezne Moszkvával, ezért is találkozott a kampány alatt márciusban Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A radikális jobboldali politikus úgy látja, hogy a Krím-félsziget Oroszországhoz csatolása 2014-ben nem volt törvénytelen, s az Iszlám Állam dzsihadista szervezet elleni küzdelemhez "stratégiai közeledés" is szükséges Moszkvával. A kampányban csak Emmanuel Macron és a szocialista Benoit Hamon ellenezte a Moszkvához közeledést. A centrista politikus szerint Európának szót kell értenie Oroszországgal, de a szankciók feloldását nem támogatja addig, amíg a minszki megállapodást nem tartja tiszteletben Moszkva.

A felmérések szerint a franciákat leginkább nyugtalanító gazdasági helyzetre adandó válaszokban is sok az eltérés a két jelölt között. Macron egy 60 milliárd eurós beruházási csomaggal ösztönözné a gazdaságot, elsősorban a környezetvédelem területén, s ezzel párhuzamosan 120 ezer munkahelyet megszüntetne a közszférában, de 5 ezer új tanári állást hozna létre. Le Pen nem hozott nyilvánosságra részletes költségvetési elképzelést, de neki is célja az államháztartási hiány csökkentése, amelyet elsősorban a társadalombiztosítási büdzsé és az Európai Unió költségvetési hozzájárulásának csökkentésével, valamint az adócsalás szigorúbb megbüntetésével képzel el.

Mindketten csökkentenék a vállalatok és a munkavállalók terheit, eltörölnék vagy befagyasztanák a mindenki által kötelezően fizetendő lakhatási adót. Egyikük sem kívánja sem az áfát, sem a minimálbért növelni, és csökkentenék a társasági adót. Le Pen a francia vállalatokat, Macron az európaiakat részesítené előnyben a közbeszerzési pályázatokon.

A francia szociális modellt illetően is egyértelmű a törésvonal a két jelölt elképzeléseiben. Le Pen lecsökkentene minden külföldieknek járó állami támogatást és a társadalombiztosítást kizárólag a franciáknak tartaná fent. Célja hogy a franciáknak, és azon belül is a nyugdíjasoknak és az alacsony jövedelműeknek növelje a vásárlóerejét. A munkanélküliség csökkentésére nem tett konkrét javaslatokat, de a nyugdíjrendszert megreformálná: visszacsökkentené a nyugdíjkorhatárt 60 évre és megemelné a minimál nyugdíjat. Macron ezzel szemben két alapreformot képzel el. A munkanélküli segélyezést és a nyugdíjrendszert is egyszerűsítené a jelenleg egymástól teljesen eltérő állami és magánszektorban működő rendszerek egységesítésével, de nem nyúlna a nyugdíjkorhatárhoz.