A szüfrazsett mozgalom ugyanis elérte, hogy a 30 év feletti, saját tulajdonnal rendelkező nők is részt vehessenek a választásokon.

A világháború időszaka egyébként is fordulópont volt a nemek közti egyenlőség megteremtésének ügyében, a férfiak ugyanis a fronton harcoltak, míg a gyárakban nők dolgoztak férfiállásban, „férfi bérért”, így természetesnek volt mondható, hogy a korábbi nemi megosztottság nem volt tovább fenntartható.

Az 1918-as törvénnyel ugyan még nem teremtődött meg a teljes egyenjogúság (a férfiak ugyanis 21 éves koruktól szavazhattak Angliában), és bár alig 4 évvel később a teljes egyenjogúság már megszületett Írországban, Nagy-Britannia egészében csak 1928-ban fogadták el a nőket egyenjogú felekként.

Miről szólt a törvény?
A népképviseleti törvény kimondta, hogy minden 21. életévét betöltött férfi szavazhat, illetve azok a 19. életévüket betöltött fiúk, akik szolgáltak az első világháborúban. Emellett azok a nők, akik betöltötték a 30. életévüket, házasok voltak, rendelkeztek saját tulajdonnal vagy egyetemi végzettséggel rendelkeztek, szintén választójogot kaptak (utóbbiak csak az egyetem választókörzetében, amíg nem feleltek meg a többi kritériumnak). Emellett változást hozott a szavazás menetében is, ettől a naptól ugyanis egy adott napon tartották a szavazást, és nem több napra széthúzva.

Magyarországon egyébként egészen 1945-ig kellett várni a női választójog bevezetésére, akárcsak Franciaországban. Sokáig Svájc tartotta a legkésőbb-felzárkózók listájának vezető helyét, ők csak 1977-ben ismerték el a nőket egyenjogúként, 2015-ben azonban Szaúd-Arábia is nyitott az egyenjogúság felé – a nők ez év decembere óta élhetnek a szavazati jogukkal. Utóbbi egyébként tovább enyhített az eddigi ultrakonzervatív vezetésen, erről itt olvashatnak bővebben.