– Édesanyánk nem tudott sírni. Nagyon féltettük, attól tartottunk, hogy belebolondul a fia elvesztése okozta fájdalmába. Miklóst 21 évesen, ártatlanul végezték ki 1957-ben – mesélte korán elvesztett bátyja megrázó történetét Takács Tiborné (szül. Oláh Judit), Oláh Miklós húga az adománygyűjtésre felhívó szerdai sajtótájékoztató alkalmával.

Az édesanya, hogy fájdalmát legyűrje, elkezdett írni, a füzetet a család megőrizte – ezt és a kivégzett fiatalember húga megható visszaemlékezését is tartalmazza az a kiadvány, ami 2013-ban jelent meg „Felvirrad még Magyarországra!” címmel. (A címben szereplő felkiáltás volt az utolsó mondata a kivégzés előtt a miskolci mártírnak.) A füzetet a fennállásának akkor 90. évfordulóját ünneplő Lévay József Közművelődési Egyesület adta ki. Oláh Miklós áldozatára hívja fel a figyelmet ugyanakkor az egykori lakóháza falán, a Kossuth utcai „kakasos” templom közelében, a Tárkányi utca 5. szám alatt 2013 novemberében felavatott emléktábla is. Sírja pedig a Miskolc-Avasi Református temetőben található.

– Miklós bátor, szinte vakmerő gyerek volt. Nagyon szerette a természetet, és jeleskedett a sportokban is: gimnazistaként kitűnő eredményeket ért el sífutásban. Sportsikerei és ismertsége jó okot adott az ügyét tárgyaló bírónak arra, hogy példát statuáljon és elrettentse a rendszer ellen lázadókat – mutatott rá a felháborító halálos ítéletről évek múltán is megrendülten beszélő asszony.

Oláh Miklóst 60 éve, 1957. április 12-én hajnalban végezték ki. A megelőző éjszakán búcsúleveleket fogalmazott cellájában családtagjainak, barátainak (egy rövid részletet, ami majd a szobor talapzatán is olvasható lesz, a cikk végén közlünk).

– A mai napig megdöbbentő számomra az, hogy micsoda lelkiereje volt ennek a 21 éves fiatalembernek! Emlékszem, azt írta nekünk, hogy ne szomorkodjunk, borúra hamarosan eljön a derű – mondta Takács Tiborné, akinek nagy álma vált valóra azzal, hogy szobrot állítanak hőn szeretett bátyja emlékére.

– Úgy éreztem, tennem kell azért, hogy emléke ne merüljön a feledés homályába. A szoborállítással fennmarad a neve, és ez elégtétel számomra amiatt, hogy ártatlanul és erőszakosan elvették a bátyám életét – húzta alá.

A szoborról méhviaszból már elkészült egy kisebb makett. Ezt képeken már most bemutatta Rudolf Mihály építész, aki a szoborállítás ügyét szervezi. Az ő nevelt lánya, Balogh Zsófia szobrászművész készíti el a szobrot.

– Oláh Miklós a közeli utcában született, a Földesbe és a Lévayba járt iskolába, a Kossuth utcai templomban konfirmált, a közeli bíróságon hozták meg az ítéletet, és az itteni börtön volt az utolsó lakhelye, így magától értetődő volt számunkra, hogy itt, a református templom tornyának a tövébe kellene elhelyezni a bronzszobrot – mesélt arról Rudolf Mihály, hogy miért is döntöttek úgy, hogy a református templom előkertjében állítják fel a szobrot. Hozzátette, hat nagy bogácsi tömbkőből készül el a talapzat, amin a név alatt bibliai idézet és Oláh Miklós szavai olvashatók majd.

A mártír fiatalember a Miskolc-Belvárosi Református Egyházközség gyülekezetének tagja volt. Most az egyházközség a Lévay József Közművelődési Egyesülettel és a Nyilas Misi Alapítvánnyal összefogva adománygyűjtést hirdetett a mellszobor elkészítésére – tudatta Szabó Sándor lelkész, az egyesület elnöke.

– A forradalom 60. évfordulóján fényes ünnepségek között emlékeztünk a hősökre. Meg kell mutatnunk azonban azt is, hogy mi volt 56 végkimenetele, hiszen sokan talán még nem is szembesültek azzal, hogy hány embert és milyen indokokkal végeztek ki, akár itt, Miskolcon is – mutatott rá a református lelkész. – A Magyarországi Református Egyház Zsinata 2016 novemberében egyházunk mártírjává nyilvánította Oláh Miklóst, és kezdeményezte sírja védetté nyilvánítását.

A tervek szerint az alábbi felirat olvasható majd a mellszobor alatt:

Oláh Miklós (1935-1957)
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. János evangéliuma 15. rész 13. vers.
„Nehéz a búcsú és fájdalmas, az élet rövid, a halál még rövidebb, de az öröklét hosszú. Hiszek Istenben, s így hiszek a túlvilágban is. Halálom Isten rendelése. S Isten akaratában mindnyájunknak meg kell nyugodnunk. Nem sokat éltem, alig 21 évet. De úgy érzem, ennek a rövid kis életemnek is volt valami értelme. Nagyon szerettem a természetet, lelki szemeimmel most is világosan látom a Bükk, a Mátra, a Tátra rengetegeit, ösvényeit, tájait. Ha láttam egy vén tölgyet…”