Most az egyszer még elnézzük nektek, ha eddig nem kóstoltátok meg az idei termést, de most már határozottan eljött az ideje, hogy a nyakatokba vegyétek a várost szombat reggel, és a hajnali órákban lebandukoljatok a város szívében lüktető piacra, vagy hivatalosabb nevén a Búza téri őstermelői piacra. Mielőtt azonban nekilódulnátok, lenne egy-két tanácsunk a „piacszüzeknek”.

Ha azt hiszitek, hogy ez egy nézelődős, nyugodt, és legfőképp lassú bevásárló körút lesz, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak titeket. Itt nincs nézelődés, nincs tötyögés-lötyögés, nincs fogdosás, se nyomkodás - itt bizony tempó van, srácok!

A legnagyobb hiba, amit egy igazi amatőr elkövethet, ha nincs terve. Piacra konkrét tervvel kell érkezni, különben a rengeteg szín- és hanghatás olyannyira elvonja majd a figyelmeteket, hogy azt sem fogjátok tudni, melyik paradicsomos stand mellett jöttetek be. Tehát mindenképpen legyen bevásárlólista! Abban az esetben, ha nincs ilyen, könnyedén megeshet, hogy amikor otthon már odatettétek a hagymát pirulni, akkor döbbentek rá, hogy mindent vettetek, csak épp burgonya nincs a paprikás krumplihoz. Megtörtént eseten alapul a sztori!

A következő pont a piaci protokollban: ne nyúlj semmihez! Abban az esetben, ha nem szeretnél záros határidőn belül elhalálozni, ne kapkodj az áruhoz! Higgyétek el, tudom, mennyire nehéz megállni a nyomkodást vagy azt, hogy kézbe vegyük a portékát. Nekem is ez a fétisem, én is a "fogdosós" fajta vagyok, de a kereskedők erre harapnak a legjobban. Érthető! Hiszen ha otthagyjuk az ujjaink apró, ám annál károsabb lenyomatát a gyümölcsökön, akkor bizony a fránya őszibarack bebarnul és az áru eladhatatlanná válik. Sokkal nagyobb sikeretek lesz, ha kérdezősködtök. Ha érdekel, hogy mennyire puha a barack, akkor kérdezz rá, vagy ha szeretnéd a nózidhoz emelni és megszaglászni, akkor kérj rá engedélyt.

Itt jön a képbe az alku kérdése. Nagyszüleinktől megtanulhattuk: „a piacon alkudni kell”. Természetesen vannak olyan analfabéták, mint én, akik fizikailag képtelenek erre a folyamatra. Megnyugtatok minden hasonló cipőben járó miskolcit, nem főbenjáró bűn, ha lemarad ez a lépés a piaci napotokból. Azonban ha valaki mégis ellenállhatatlan vágyat érez, és alkudni szeretne, azt ajánlom, inkább a kinti részen próbálkozzon. Az árucsarnokban ez a piaci viselkedési forma nem annyira bevett szokás.

Amennyiben pedig átgrasszáltatok a piac gyümölcsös végéből a húsos szekcióba, s onnan vissza a virágos részre, a tejtermékeken át, akkor jön az igazi hagyomány: a lángos. Nincs igazi piacozás olajos, fokhagymás, sajtos-tejfölös lángos nélkül. Ez az illat áthatja a piac egész területét. Kihagyhatatlan! Egyik strandon sem esik olyan jól ez az olajtól tocsogó gasztronómiai csoda, mint a Búza tér kellős közepén, egy talponálló asztalkára támaszkodva, a lábaid között a frissen vásárolt zöldségekkel.

Szóval a kereskedelem minden típusa fellelhető a Búza téri vásártéren! Én azokat a cuki, törékeny néniket szeretem igazán, akik pár évtizeddel szinte visszarepítenek a múltba, amikor megkérdezik: „Mit adhatok, kedveském?” Imádom! Annyira édes, hogy el is felejtem, tulajdonképpen akarok-e főzni ma tököt, vagy csak egy pár szál répára lenne szükségem a húslevesbe... ezzel engem, mint naiv vásárlót megvett a néni. Van azonban a másik véglet is: aki elől onnantól kezdve, hogy feltűntünk a látóterében, nincs menekvés. Folyamatosan kurjongatni fog utánunk: friss az eper… tessék a friss házi epret…olcsón adom kilóját! Amíg ő lát téged, addig te hallani fogod őt... Viszont szerencsére van olyan típusú kereskedő is, aki csak akkor válaszol, ha kérdezed, és csak annyit felel, amire szükséged van.

S hogy milyen módszer alapján cikázzunk a sorok között? Én az össze-vissza kolbászolós típus vagyok. Példának okáért, ha paradicsomot akarok venni, akkor az utolsó kofánál is meg kell néznem, hogy mennyibe kerül, milyen a színe, az alakja és az illata. Nem feltétlenül az én módszerem a leghatékonyabb, hiszen minden alkalommal kifelejtek valamit, vagy eltévedek, vagy nem találom meg, amit korábban kinéztem. Célszerűbb inkább szépen sorban haladni, vagy csak céltudatosan lépdelni a kiválasztott termék felé.

A piac mindig zsizseg, pezseg, hangos, soha nincs megállás. Helyi termékek, helyi termelőktől, Miskolc legforgalmasabb pontján, „holnap hajnalig”… de leginkább délután 5 óráig.