A keresztények legfőbb vágya nagyböjt óta az, hogy Jézus szent feltámadását „elérjék és magasztalják”, ahogy ezt a liturgia egyik imájában hétről hétre kérték. Hetek óta készültek azonosulni az értük kereszthalált vállalt Jézussal, hogy már semmi és senki el ne válassza őket az Ő szeretetétől.

Jézus feltámadása az ébredésre emlékeztet sokakat. A tavasz, az új hajtások, virágok is az újjáéledésre utalnak ilyenkor. Ez az élet nem merül ki annyiban, hogy születünk, élünk és meghalunk, mert a feltámadt Jézus még a halottaknak is életet ajándékoz. Nem lehet a pusztulásé, az értelmetlen terroré az utolsó szó, mert a szeretetben kibontakozó energiák nem vesznek el. Érdemes a szeretet friss lendületében szólni, új áldozatokat hozni, szolgálni, örömet osztogatni, mert nincs fölösleges áldozat, ha az szeretetből fakad. A megbékélés felülmúlja a meg nem értés és gyűlölet fagyát. Mindenkinek lehetséges újrakezdeni. Még az élet utolsó stádiumában is meg lehet térni a mindenkit magához vonzó teljesebb, új élet felé. Mert ez a földi élet még nem minden, hanem csak előszobája annak a teljesebb életnek, amely húsvétkor mindenki számára megnyílik. Ahol már semmiképp sem a pusztulásé, gyűlöleté az utolsó szó, hanem Isten országa szeretetközössége vár minden jóakaratú embert. A húsvéti öröm a Jézus által megnyitott szeretetközösségre irányul, amelyben távlatot kap minden jóakaratú ember. Ennek elérése reményében kívánok mindenkinek békés húsvéti ünneplést.