Szeptember 30-án az Avasi kilátóban húsz év után újra levetítették az Utánam Srácok Fesztivál keretein belül az 1997-es Hajrá, Diósgyőr! című riportfilmet. Kende Tamásék arra gondoltak, párhuzamba állítják a diósgyőri labdarúgócsapat kálváriáját a mindennapi élet korrajzával. Juhász-Léhi István riporterrel és Szántó Ferenc rendezővel együtt 1996 őszén kezdtek forgatni részben a Vasgyárban, részben a lelátókon, a stadion körül, meccseken és előttük. Sok tucatnyi egykori drukker feltűnik a képeken, többen meg is szólalnak, elmondják véleményüket a „mindig vesztes” oldal életérzéséről. Két évtized távlatában érdemesnek és érdekesnek tűnik utánanézni, mi maradt ebből és mi tűnt el. Mennyire vagyunk ugyanolyanok, és mennyiben teljesen mások. 

A Herman Ottó Múzeum Papszer utcai kiállító épületében a fesztivál keretein belül megnézhették a "Volt egyszer egy stadion" kiállítást, ahol Keresztury Tibor és Kende Tamás voltak a vendégek.

– Bár Debrecenben születtem, egy éves koromtól Miskolcon éltem, és a Földes Ferenc Gimnáziumba jártam – mondta Keresztury Tibor, író-szerkesztő. – Abszolút miskolci identitásúnak vallom magam, és nagyon erős a kötődésem a városhoz. A város egész atmoszférája, a hangulata, a mentalitása nagyon szimpatikus nekem, sokkal szimpatikusabb, mint más vidéki városoké, ahol éltem. A szerelem pedig a Diósgyőrrel kezdődött: 5 éves koromtól jártam meccsekre. Sokkal több volt már akkor nekem a futballcsapat, mint egy futballcsapat, mert valahogy Miskolcot testesítette meg. Azt gondolom, hogy Miskolc identitásához a korai Edda művek, az első három lemez, és a Diósgyőr nagyon is hozzátartozik, mint kulturális identitásképző elem. Nagyon nagyra tartom az  Északkeleti Átjáró Egyesületnek ezt az értékőrző munkáját, mert ez példátlan Magyarország vidéki városaiban – hangsúlyozta ki.

Keresztury Tibor véleménye szerint Miskolcon nemzedékről nemzedékre adják át a DVTK szeretetét a családon belül. Majd hozzátette, ez egy abszolút közösségképző szerepe a Diósgyőrnek, hogy lehet valakiért szorítani, lehet valakihez kötődni, lehet valamiért drukkolni. 

– Nagyon szépnek látom Miskolc belvárosát, nagyon sokat fejlődött, és nagyon sokat alakult – tette hozzá zárásként.