Jurecskó László 1972-ben felvételt nyert az ELTE-BTK történelem-népművelés szakára, tanulmányait egy év katonai szolgálat után kezdte meg, majd 1978-ban sikeresen diplomázott. Ezt követően négy éven át a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem Közművelődési Bizottságának munkatársa volt. A Filmklubot és az öntevékeny művészeti körök munkáját irányította. Egy évig tanított a Kossuth Lajos Gimnáziumban, óraadó volt történelem- és franciaórákon.

Elvégezte az ELTE-BTK művészettörténész szakát, közben – 1982 és 1990 között – a Miskolci Galéria művészettörténészeként dolgozott, kiállításokat szervezett, rendezett. Kapcsolatot tartott a művészekkel – elsősorban a miskolciakkal – tárlatokat vezetett, előadásokat tartott. Részt vett a Miskolci Téli Tárlat zsűrijében, többször rendezte ezt a kiállítást. A Miskolci Grafikai Biennálé szervezésében is aktívan közreműködött.

– Egyes tárgyak igen közel kerültek hozzám, így kezdtem a gyűjtésbe – mondta el. – Indíttatásom a művészet szeretete és a munka volt. Még soha nem számoltam össze a gyűjteményem darabjait, körülbelül kilencszáz alkotás van a birtokomban. Mivel a sokszorosított grafika a kedvencem, így abból van a legtöbb. Minden olyan korszakból van mű, amivel foglalkoztam. Vannak alkotások a magyar szecesszió nagy alakjaitól, a nagybányai művésztelepről, a két világháború közötti rézkarcoló nemzedéktől. A képaláírások között olyan nagy nevek is találhatók, mint Kondor Béla, Feledy Gyula vagy Lenkey Zoltán.

Első képzőművészeti kritikája a Napjainkban jelent meg, majd publikált az Új Holnapban is. Az 1980-as években aktívan részt vett Miskolc francia kulturális életének szervezésében, alapítója volt az Alliance Francaise-nek. 1990-től a miskolci székhelyű MissionArt Galéria társtulajdonosa, Kishonty Zsolttal. Több tucat találmány, cikk, katalógus-előszó szerzője, a Nagybánya könyvek-sorozat társszerkesztője. 2014-ben megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét.

– Amikor hazajövök, leülök a képek elé, és nézem őket. Feltöltődöm velük, általuk, érzem, hogy újra élettel telek meg. Ezt jelenti számomra a képzőművészet. Különleges élmény, amikor az ember egy jó képet néz. Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor egy jó könyvet olvasunk, vagy egy jó zenét hallgatunk – hangoztatta a művészettörténész.