Kerek, szögletes, hosszú, rövid, gömbölyű, lapos, és még sorolhatnám Gombóc Artúr imádott csokoládéinak jellemvonásait. A Pom Pom meséiből ismert csokoládémániás, kék madár számára teljesen mindegy a színe, az alakja, az állaga, csak egy számít: csokoládé legyen. Hasonló érzelmeket táplálok jómagam is a fagylalt iránt! Tőlem lehet gépi, gombóc alakú, kürtőskalácsba ágyazott, bogyós, vagy lapáttal prezentált – csak fagylalt legyen.

Gyorstalpaló fagylalt történelem

Egyértelmű, hogy mindenki a pizza, a spagetti, és a bor hazájára, vagyis Olaszországra voksolna, mint a fagylalt őshazájára. Azonban, mnt megtudtuk, a fagylalt elődje már az ókori kínaiaknál is megjelentt. Biza’ így van: a kínai nép próbálkozott először ilyen ínyencséggel! Jéggel, és hóval kevert gyümölcsökkel kínálták a tikkasztó hőségben izzadó katonákat a nyári melegben. A római császárok előszeretettel nassolták a hóval elkevert gyümölcsleveket, amelyek sokkal inkább hasonlítottak a mai szörbetre. Természetesen a görögök sem maradhattak ki a mókából – Hippokratész gyógyszernek titulálta a ma olyannyira kedvelt jeges élményt. Megmondom őszintén, én is egyetértek a görög orvossal, hiszen nincs is jobb érzés, mint amikor a gyulladt, égő torkod leöblítheted egy gombóc fagyival. Nagy Sándor is a fagyiimádók táborát erősítette, előszeretettel osztogatta katonáinak ütközetek előtt, hogy felpörgesse őket. Nero császár is hasonló vonzalmat érzett a fagyi őse iránt. A kedvence a hó, rózsavíz, jég, és méz kombó volt.

Az első maihoz hasonló fagylalt valóban az olaszokhoz fűződik: pontosabban a palermói származású Francesco Procopio del Coltellihez. Ő már nem a havat és a jeget keverte össze, hanem egy hűtött edényben forgatva készítette el ezt a mennyei édességet. Csak citrom fagylaltot szolgáltak fel cukrászdájában, mégis olyan vendégei voltak, mint Voltaire, Rousseau vagy Diderot. Magyarországon először egy 1753-as szakácskönyvben jelent meg a receptje. A fagylalt elnevezés igen nehezen vetetette meg nálunk a lábát – hívták jegeczedett tejhabnak, hideg nyalatnak vagy fagyosnak, amit spanyol tekercsbe (vagyis tölcsérbe) kínáltak 1903-tól.

Indulhat a teszt!

Most már képbe kerültünk valamennyire fagylaltkultúra terén, úgyhogy jöhet a nagy miskolci fagylalt teszt. Megnézzük milyen a színe, az állaga, az alakja és természetesen az íze!

Első körben úgy gondoltam feltérképezem a főutca nyalnivalóit. Az első állomásom egy kézműves termékeket árusító pasztell lila, vintage stílusú fagylaltozóra esett. A Levendula Kézműves Fagylaltozóban nem szokványos gombócot adnak a fagylaltfogyasztó társadalomnak, hanem „kenetet”. Egy spatulával kiemelnek egy adagot a gluténmentes, cukormentes, tejmentes édességből. A rózsa ízű fagylaltot választottam a kínálatból – gondoltam, ha már tesztelek, akkor legyen különleges. Különlegesnek különleges volt, tele rózsaszirommal, de egy kicsit az én ízlésemnek túl édes volt. A színe is és az állaga is nagyon rendben volt, az illata pedig egyenesen olyan volt, mintha egy rózsavizet szimatoltam volna. Ami nagyon megnyugtató ebben a fagyizóban – a levendula illatán kívül –, az az, hogy ezek a fagylaltok valóban cukor és gluténmentesek, így minden diétázó illetve gluténérzékeny ember is bőszen nyalogathatja a kínálatot.

A következő állomásom kissé formabontó: fagylalt „buborékos gofritölcsérben”. Legalábbis én így hívom, sajnos nem tudom mi a tisztességes neve. A Fibago Gofribár fagylaltja volt a kísérletem következő alanya. A fagylalt tölcséréül egy úgynevezett buborékos gofri szolgál, ami művészi mozdulatokkal bele van helyezve egy erre szolgáló papírtölcsérbe. Ebbe, a megágyazott kehelybe kerül bele a fagylalt, és mindennemű cukros, színes – és minden bizonnyal az ördögtől származó – ínycsiklandozó díszítés. Kértem rá öntetet, csokis pálcikát, színes cukrot és persze az oreo keksz sem maradhatott ki a sorból. Erre a cukorbombára igazából már teljes nyugalommal kérhettem volna még akár pillecukrot is, meg csokoládét is, de azt hiszem már így is elszaladt velem a ló. A gofri még meleg volt, amikor a Gofribár művésze beleeszkábálta az arra a célra kialakított alkalmatosságba, és erre a meleg tésztára került rá a hideg fagylalt…hmm…fenséges! Amire figyelni kell, ha ezt a jeges hűsítőt választjuk, hogy gyorsan együk, mert bizony a meleg gofri hideg fagylalt kombó megteszi hatását, és könnyen olvadásnak ered a fagylaltunk. Bár nem hiszem, hogy lesz ideje elolvadni, mert nagyon finom!

A harmadik állomásunk a Yummy fagyizó. Ez nem is egy fagylaltozó, sokkal inkább egy kreatív játszóház korhatár nélkül. Új értelmet nyert a „kérek egy gombóc vanília fagyit” kijelentés. Itt nem csupán különböző ízesítésű gombócok közül választhatsz – főleg mivel gépfagyiról van szó – hanem kiélheted a fagyizás iránti legnagyobb pereverziódat is. Gumicukor, pillecukor, csokoládé, karamell, kandírozott gyümölcsök, zizi, müsli és még sorolhatnám, hogy mennyi élvezeti cikk közül választhatsz, ha szeretnéd minden földi jóval megpakolni a fagyikelyhedet. És akkor még az önteteket nem is említettem…! Amire figyeljetek oda, ha a Yummyt választjátok, hogy könnyedén beszippanthat az a szórakoztató faktor, hogy te ízesítheted a fagyidat, így ha nem vigyáztok, könnyen megeshet veletek (is!), hogy már nem is látszik a pohár aljára biggyesztett fagylalt, csak a sok cukor, csoki, zizi és még sorolhatnám.  

A negyedik állomásunk szintén még a főutca ölelésében található: a kürtőskalácsos fagyi. Ez is – hasonlóan a gofrishoz – sütemény is egyben. A tölcsér ugyanis egy kürtőskalács. Erre a fagyira is pakoltathatsz különböző kiegészítőket, növelve az egyébként sem kevés cukortartalmat. Nagyon finom a tölcsérnek álcázott sütemény! A vanília fagylalttal – mert én azzal kértem – tökéletesen kiegészítik egymást. Ami slussz poén, hogy itt a tölcsért is te választhatod ki. Lehet diós, fahéjas, vaníliás – vagyis mindegyik eddig ismert kürtőskalács létezik tölcsér változatban is. Ez a fagyi viszont nagyon laktató a tésztájának köszönhetően, így előfordulhat, hogy csöpögésnek indul az alja, ha nem vagy elég gyors. Ezt kiküszöbölendő azonban kapsz egy kis poharat is, így biztonságban tudhatod a ruhád.

Az ötödik helyszínem Tapolcára esett. Az Ice ’n’ Go bogyós, baseball sapis fagyiját teszteltem. Ez a fagylalt, minden bizonnyal a gyerkőcök kedvence. Színes bogyók egy műanyag sapkában – nyert ügyünk van! Finom volt nagyon a fagylalt, de sokkal jobban emlékeztetett inkább jégkrémre, mint sem fagylaltra, a jeges, vizes állaga miatt. Nagyon furcsa érzés volt, ahogy a kis golyók a számba kerültek. A buborékos csokihoz tudnám hasonlítani. De nagyon jól szórakoztam a sapkám elfogyasztása közben. Ha csöppségeket szeretnétek lenyűgözni mindenképp ezeket a bogyókat ajánlom: ti lesztek ezzel a legkedvencebb barátjuk, ezt garantálhatom.

A teszt hatodik és egyben utolsó állomása egy gépi fagylalt volt. Karamella ízesítést választottam. Ízre nagyon finom volt ez az édesség, azonban szegény nem bírta valami jól ezt a tikkasztó hőséget – abszolút megértem! Én sem bírom. De tény, hogy kicsit hamar kezdett el kókadozni a csúcs a tetején, így gyorsan kellett elfogyasztani. A tölcsér, amibe kaptam, édes tölcsér volt, és kicsit kisebb is az átlagosnál, aminek én nagyon örültem, mert sokszor már elfogy a fagyim, mire a tölcsér végére érek, itt azonban ez nem így volt. Ami nagyon tetszett, hogy a tölcsérre papír volt erősítve, így biztos, hogy senki nem ér hozzá koszos kézzel a tölcsérkédhez.

Nos, nyaltam gofrisat, kürtőskalácsosat, kézműveset, bogyósat, „csináld magad” típusút, és gépit. Nézegettem, szaglászgattam, ízlelgettem és arra jutottam, hogy az én szívemhez,és ízlelőbimbóimhoz a gofris fagyi áll a legközelebb. Számomra ő az abszolút nyertes! A dobogó második fokát pedig megosztom az összes többi fagyi között, hiszen mindegyik isteni finom, hideg, krémes, ízes, vagyis minden, amilyennek egy fagyinak lennie kell.