Mintha egy hatalmas dzsemboriba csöppentem volna, már a Villanyrendőrtől hallottam a zenekart és a nevetést. Sosem éreztem még a színészeket ennyire közel magamhoz – és most nem arról beszélek, hogy szó szerint mellettem álltak. Akárhova néztem, ott volt egy táncos, vagy palacsintát sütött az igazgató, vagy pedig a zenekar zendített rá egy újabb aláfestő zenére.

Mocsári László képgalériája!

Rendkívül izgalmas nap volt a vasárnap! Ha még olyan apró lennék, mint azok a gyerekek, akik kiálltak a zenekart vezényelni, valószínű nem tudnának este ágyba dugni a szüleim az izgatottságtól. Rengeteg programmal készültek a legapróbb közönségnek a társulat tagjai: egy igazi kalandtúrában vehettek részt, ahol meg kellett keresniük a Színház zegzugai közt Somával és Fruzsival a sajtot. A kalandozásaik során jártak a színház alagsorában, a színpad alatt, a csarnokban, egy szóval mindenhol, ahová nem minden nap tehetjük be a lábunkat. Volt óriás kifestő, valamint bárki karmesterré vagy koreográfussá avanzsálhatott. A gyerekek csak úgy brillíroztak!

Az este alapvetően arról szólt, hogy a társulat művészei mit szeretnek. Hagyományteremtő céllal indult útjára Versek a függöny mögött címmel egy különleges kezdeményezés. A színház előtt felállított fülkébe bárki beülhetett, hogy meghallgassa élőben színművészeink kedvenc versét. Ki mit szeret címmel egy fergeteges zenés-táncos-verses esten is bemutatkozott a társulat, illetve hívtak két vendéget is: Kardos Róbert és Mihályi Győző valamikor a színház tagjai volt még a ’90-es években – ők is készültek műsorral a teátrum kedvelőinek.

A hagyományokhoz híven idén is látványos fényfestéssel zárul az este: a színészlakások falán elevenedett meg a színház 194. évada!

– Bízom benne, hogy kimondhatom már azt a mondatot, hogy a nézők arra számíthatnak, ami tavaly is volt – mondta Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója. – A Nagyszínházban népszerű, közönségbarát, sok ember által szeretett műfajok: operett, vígjáték, opera lesz, és készülünk egy nagy klasszikus drámával, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésével. A Kamaraszínházban egyfajta művészszínházi programot igyekszünk megvalósítani. A Játékszínben pedig kísérletező, talán fogalmazhatnék úgy is: szélsőségekre törő színházi forma lesz látható.

A 194. évad tiszteletére a társulat tagjai – a Desszertem segítségével – 194 darab palacsintát sütöttek ki. Ebbe belesütötték az évad minden ízét, hozzáadták minden fűszerét, és a legnagyobb szeretettel szolgálták fel a hosszú sorokban kígyózó közönségnek.

Ez a nap arról szól, hogy a társulat tagjai felhívják a miskolciak figyelmét, hogy az új évad bizony elkezdődött.

– Halló emberek, kezdődik a színház! Kezdődik a szórakozás, kezdődnek az ünnepek a hétköznapokban – mondja Béres Attila –, hiszen a színház esténként mindig egy ünnep. Akár a szürke hétköznapban is. Arra törekszünk, hogy azt értsék meg a színházszerető miskolci barátaink, hogy megéri bérletet venni. A bérlet a bizalom kérdése. Az elvégzett munkánk iránti bizalomé. Ez egy induló nap – folytatja –, olyan mint a Forma 1-ben a felvezető kör, vagy mint a játékosok felvonulása a fociban. Hát mi is elkezdtük. Mi azért vagyunk itt, ebben a gyönyörű majdnem 200 éves épületben, hogy ünnepet vigyünk a hétköznapokba.

Meghálálták a bizalmat a színház tagjai, aki vasárnap vásárolt bérletet a 194. évadra, azok közül egy szerencsés visszakapta a bérlet árát. A facebook világában pedig természetesen elengedhetetlen kelléke volt ennek a kulturális dzsemborinak a Selfie-pont, ahol egy selfie erejéig a társulat bármely tagja a legjobb barátod lehetett.

Amellett, hogy jóllaktunk a 194 palacsintával, megtaníthattuk a legőrültebb koreonkat a Miskolci Balett tagjaival, selfiezhettünk a kedvenc színészünkkel, karmesterkedésben lepipálhattunk mindenkit, bejártunk ungotberget a színház falain belül, és még ízelítőt is kaphattunk az évad darabjaiból.

Egy biztos, nincs még egy ilyen társulat, mint amilyen a miénk, itt Miskolcon!