Öt napot töltött távol a családjától Lajcsi, aki a civilizációtól elvonulva lelt rá a lelki békéjére. Az áram-, víz- és gázlopással megvádolt zenész csak azt bánja, hogy nem szánta rá magát korábban a százharminc kilométeres út megtételére.

– Nem volt nálam egyéb, csupán egy túrabakancs, alsónemű, váltóruha, egy fogkefe és egy fordítógép, ami a kommunikációban segített – mondta el a Borsnak Galambos Lajcsi, aki az A Coruña nevű várostól egészen Santiago de Composteláig gyalogolt. – Naponta több mint húsz kilométert gyalogoltam a lelki megnyugvásért. Elképesztő és semmihez sem fogható utazás volt ez, aminek én bár csak egy rövid szakaszát tettem meg, mégis nagy hatást gyakorolt rám. Szerény körülmények között éltem, kézzel mostam a ruháimat, és elmerültem a gondolataimban. Meditáltam, megtisztultam, lelki békét nyertem. És rengeteget gyalogoltam, de bevallom: a százharminc kilométeres távból kilencvenet tudtam csak megtenni, mert az utolsó szakasz előtt izomgörcsöt kaptam, injekcióval próbálták csillapítani a fájdalmamat, de nem lett jobb, úgyhogy az utolsó negyven kilométert csak vonattal tudtam megtenni – ecsetelte a trombitás, akinek elmondása szerint az elmúlt idő megpróbáltatásai után nagy szüksége volt az egyedüllétre.

– A Caminónak köszönhetően minden negatív gondolatot, érzést, ami nyomta a szívemet, el tudtam engedni. Más emberként tértem haza, rájöttem, hogy min kell változtatnom, mi és ki az, ami, aki fontos az életemben. Eddig foggal-körömmel ragaszkodtam a tárgyi dolgokhoz, a kényelemhez, ide pedig eljöttem egy szakadt pólóban és egy váltó felsőben, és talán sohasem voltam ennyire kiegyensúlyozott és nyugodt, mint Spanyolországban. Igen tanulságos út volt, ahová egyszer a gyermekeimmel is visszatérek, mert még rengeteg tanulnivalónk van az életben – fogalmazott.