A lengyel bajnokság harmadik helyén álló Lech Poznan csapatához csütörtökön utazott orvosi vizsgálatra Kádár Tamás, és miután mindent rendben találtak, pénteken aláírta a szerződését is.

– Örülök annak, hogy a Lech Poznanhoz tudtam szerződni – mondta el Kádár Tamás. – Ez egy újabb fontos lépcsőfok a karrieremben. Egy profi klubhoz szerződtem, profi körülmények közé. Szeretném megköszönni az elmúlt két évet Leisztinger úrnak, a klubvezetésnek, az összes edzőmnek, akikkel dolgoztam Diósgyőrben és természetesen a közönségnek is. Úgy gondolom, hogy nélkülük nem juthattam volna el idáig. Mindig jó érzésekkel fogok visszagondolni Miskolcra.

– Kádár Tamás már játszott külföldön, feltett szándéka volt, hogy újra kipróbálja magát egy erősebb bajnokságban, a klub ezt is tiszteletben tartotta a tárgyalások során – mondta el Árki Gábor, a DVTK sportigazgatója. - Szerencsére olyan teljesítményt tudott Diósgyőrben nyújtani, mellyel felhívta magára több európai klub figyelmét is. Mi támogattuk abban, hogy sikerüljön megfelelő klubot találnia. Amennyiben úgy döntene a jövőben, hogy újra Magyarországon folytatja pályafutását, tárt karokkal várjuk majd vissza, addig is, további pályafutásához sok sikert kívánunk. A jól teljesítő játékosaink külföldre igazolásának köszönhetően még inkább vonzóvá válhat a DVTK a magyar labdarúgók számára, hiszen ez is mutatja, érdemes Diósgyőrbe igazolni, hiszen szem előtt tartjuk a játékosok érdekeit is. Az utóbbi hónapok jó teljesítményének, és az Európa Liga szereplésünknek köszönhetően a külföldi klubok képviselői kis túlzással egymásnak adják a kilincset Diósgyőrben. Jelentősen megnőtt a klub ázsiója, figyelik a játékosainkat, a DVTK felkerült a világ futballtérképére. Fontos ugyanakkor kiemelnem, nem az az elsődleges célunk, hogy a legjobb játékosainkat értékesítsük, de ha adódnak olyan lehetőségek, melyek mind a klub, mind a játékos számára jelentős előnyökkel járnak, akkor azokat meg kell ragadnunk.

Kádár Tamás 2013 januárjától játszott Diósgyőrben, először fél évet kölcsönben, később pedig már a DVTK játékosaként. 53 elsőosztályú bajnoki mérkőzésen lépett pályára, ezeken két gólt szerzett. Tagja volt a Ligakupa-győztes, Magyar Kupa-döntős és az Európa Ligában három kört menetelő csapatnak. Nagyszerű teljesítményét jelzi, hogy az elmúlt években Tatár Györgyöt megelőzve - Elek Ákossal holtversenyben - a DVTK labdarúgójaként ő viselte legtöbbször, 13 alkalommal a nemzeti csapat mezét.

Így búcsúzott Kádár a facebookon:

„Nehéz mit mondani ezekben a percekben, különösen akkor, ha nem a jövőről kérdeznek, hanem a múltról. A jövő csupa izgalom, kihívás, megoldandó feladat, célok, tervek. A múlt viszont rengeteg olyan dolog, ami mostantól csak emlék. A DVTK, a Diósgyőr, egyik pillanatról a másikra emlék lett, az egész csak pár aláíráson múlt. Amikor két éve ilyenkor Diósgyőrbe szerződtem semmi kötődésem nem volt a klubhoz, a városhoz. Tudtam, hogy sok szurkolója van a csapatnak, stabil az anyagi háttér, és azért őket választottam, mert ők bíztak leginkább bennem, ők akartak igazán. Elköteleztem magam a Diósgyőrhöz, de akkor fogalmam sem volt róla, hogy ez mit is jelent. Eltelt két év, és rengeteget tanultam. Megtanultam mit jelent a futball egy olyan városban, mint Miskolc, megtanultam mit jelent rajongani egy csapatért, mit jelent az, ha a szurkolók igazán szeretnek, és igazán mögötted állnak. Ezt hagyom most magam mögött, de mégis elviszem magammal. Akárhol leszek, akárhol játszom, mindig emlékezni fogok arra, amit Diósgyőrben kaptam. Nem csak a szépre emlékezem, nem voltak könnyű évek, sok nehézségem volt, összetűzések, viták, vélt és valós problémák, de valahogy mindig, mindent megoldottunk. Azt gondolom sikerült visszaadnom a klubnak a belém vetett hitet a pályán, és ezzel az átigazolással a pályán kívül is segítettem a klubot, végül mindenki megtalálta a számítását ebben a kapcsolatban. Köszönetet igazából több tízezer embernek és plusz egy embernek szeretnék mondani. Köszönöm a klub tulajdonosának, hogy bízott bennem, áldozott rám, és lehetővé tette, hogy Diósgyőrben futballozhassak, bár nem vagyok kapcsolatban vele, de tudom, hogy ez nélküle nem ment volna, és ezért hálás vagyok. A másik köszönetem azé a több tízezer emberé, akik közül személyesen csak pár százzal, ezerrel ismerjük egymást, akik ott voltak a lelátón, pénzt, energiát nem kímélve buzdítottak minket, akiktől rengeteget kaptam, rengeteget tanultam, és akiknek ezzel a köszönettel nem tudok visszaadni talán semmit. Köszönöm, hogy voltatok, köszönöm, hogy vagytok, soha nem felejtelek el benneteket! Veszprémben születtem, Zalaegerszegen és Newcastleben éltem eddig legtöbbet, de örökre diósgyőri lettem miattatok! Poznanba már egy új Kádár Tamás érkezik, egy olyan srác, aki sokkal erősebb, eltökéltebb, mint két évvel ezelőtt volt, és ez miattatok van így! Mostantól nem vagyok a Diósgyőr játékosa, de akármikor pályára lépek új csapatomban, vagy a válogatottban, mindig érezni fogom, hogy aki diósgyőri…”