A fenti mondat tartalmát más szavakkal is leírják a tanulmány szerzői, mely szerint a globális rend alapjai félelmetesen gyengék, azaz, és ezt már én teszem hozzá, mai világunk ijesztően közelít a káoszhoz, amelynek elképzelését a tavaly nyári magyarországi események számunkra is megkönnyítik. Eddig akár egyet is lehet érteni a szerzőkkel, de az okokat nem biztos, hogy jó helyen keresik, amikor a nacionalizmus előretöréséről beszélnek. A nacionalizmus, vagy inkább a nemzetállamok megerősödése reakció a kialakult helyzetre, az okokat azonban magában a globalista, vagy kozmopolita világrend természetében keresném.

A kozmopolita-globalista világrend mintaországa, és legfőbb szorgalmazója az Amerikai Egyesült Államok. Hosszú évtizedek óta halljuk, hogy az amerikai gazdaság dinamikus fejlődésére alapozva az USA társadalma sikeresen valósítja meg a kultúrák olvasztótégelyének ideáját. Így aztán érthető, hogy Európa vezető liberális politikusai, (de sajnos ebben a többi pártcsalád vezetői is egyet értenek velük), kimondva, kimondatlanul az USA-t tekintik példaképnek.

De valóban olyan példás, és követésre méltó mindaz, ami ma az Államokban zajlik, ha a kultúrák együttélését, és a migráció kérdését vesszük górcső alá? A néhány hét múlva tartandó elnökválasztás különös aktualitást ad az elmélkedésnek.

Szeptember 26-án, kedden reggel volt látható a TV5Monde francia nyelvű világadón egy elemző műsor, amelynek témája a magyar idő szerint hétfő éjszaka zajlott első Trump-Clinton vita volt. (C dans l’air).

Az újságírók valamennyien fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy ők természetesen Hilary Clintonnak szurkolnak, és Trumpot komolytalan, sőt katasztrofális jelöltnek tartják, akinek a megválasztása Amerika csődjét jelentené. Amikor azonban részletesebben elemezték a másfél órás elnökjelölti vitát, akkor kénytelenek voltak elismerni, hogy annak eredménye nem volt olyan egyértelmű. Még nem lehet leírni Trumpot a választás végeredményét illetően, mondták. De most nem is ez a lényeges. A „C dans l’air” műsorában bejátszottak több amerikai riportot, valószínűleg színesítendő az amúgy száraz vitát. A színesítés valóban sikerült! Az egyik riport, amely a migráció kérdését körüljáró részt színesítette, az Egyesült Államok és Mexikó határán, valahol Texas államban játszódott. Az újságíró három amerikai farmerrel beszélgetett a 4 méteres kerítés mellett. A farmerek kezében géppisztoly volt és azt magyarázták, hogy itt a határul szolgáló kerítés éppen megszakad, mert nem volt pénz a folytatására, és mivel senki nem őrzi a határt, ők magukra vállalták a feladatot. Az újságíró legnagyobb döbbenetére bevallották, hogy ha a mexikói „menekült” „rossz döntést hoz”, azaz átlép az USA területére, akkor ők lelövik. Aztán a riportfilmben egy hang elmondta, hogy évente 3-400 holttestet találnak az amerikai hatóságok az ilyen nyitott határszakaszokon.

A másik riport a rasszizmus témájához szolgált adalékul. Chicago-ban beszélgetett a francia újságíró egy rapperrel, akinek szemmel láthatóan jól megy sora, luxusautón közlekedik, és egy hatalmas ház előtt parkolt, amelyben lakott. Aztán a revolverére mutatva elmondta, hogy Chicagonak ezt a városrészét a lakók Chirak-nak nevezik, mégpedig azért, mert itt olyan viszonyok uralkodnak, mint Irakban a háború idején. Állandó a lövöldözés. Tehát ez nem no-go városrész, hanem polgárháborús városrész, elég régóta, és megvonta a vállát.

A dologhoz szorosan hozzátartozik, hogy Párizs, London, vagy München még messze van ettől, de a helyzet évről, évre romlik. Hazánkban egyelőre nincsenek no-go zónák, nincsenek polgárháborús zónák, és nincsenek mecsetek sem, ahol péntekenként robbantanának.      

Nem tudom, hogy sikerül-e, és ha igen, akkor meddig sikerül a saját országunkat megtartani ebben az állapotában. Teljesen bezárkózni persze nem lehet, és nem is kell. De a folyamatot mindenképpen kézben kell tartani, a saját kezünkben!