A látogatás apropója magánjellegű volt, hiszen fiát, Jukka Kontsast – a Jegesmedvék kapus-, és utánpótlás edzőjét – látogatta meg, de persze a „szakmázás” sem maradhatott ki a programból.

– Hogyan került a hoki a közelébe?
– Ez Finnországban nem olyan nagy feladat! – nevette el magát Heikki Kontsas. De komolyra fordítva a szót, több, mint 30 évvel ezelőtt amolyan hokisszülőként kerültem ebbe a körforgásba, amikor Jukka elkezdett játszani. Részt vettem a helyi hokiklub alapításában, én voltam az elnök, de csináltam mindent, amit kellett: edzősködtem a gyerekek mellett, foglalkoztam a felszerelésekkel, és így tovább. Jukka 1996-ban a Kärpät Oulu-ban kezdett játszani, mi pedig követtük, és így kerültem kapcsolatba a klubbal. Nyolc éve dolgozom a felnőtt csapatnál, most éppen alelnökként.

– Hogyan működik a klub?
– Három nagy egységre lehet osztani a klubot. A felnőtt csapat, az utánpótlás és az alapítvány szorosan együttműködik, de mégis önállóak. A felnőtt csapatot működtető társaságban az alapítvány 80 százalékos tulajdonrésszel bír, azaz az alapítvány megkerülhetetlen minden fontos kérdésben. Az például nem fordulhat elő, hogy jön egy orosz milliárdos és egyik pillanatról a másikra megveszi a felnőtt csapatot. A Kärpät Oulu felnőtt csapata természetesen üzleti alapon működik, a célja a profit termelés, ám a nyereség az alapítványhoz kerül, amely az utánpótlás finanszírozására, fejlesztésére fordítja azt.

– Jelenleg hány utánpótlás játékosuk van?
– Az idei szezonban a különböző korosztályokban ezer fiatal játszik nálunk. Az ifjúsági programunk lefedi egész Észak-Finnországot, azaz nem csupán az Ouluban élő gyerekekre figyelünk. A várostól számított mintegy 200 kilométeres körzetben veszünk részt a jégkorongéletben, de hozzánk csak 15 éves koruktól kerülhetnek a fiatalok, egészen addig a saját településükön pallérozódnak. A legtehetségesebbek 15 éves koruktól játszhatnak nálunk, innentől viszont már mi vállaljuk értük a felelősséget: biztosítjuk számukra az oktatást, a kollégiumot és mindent, ami ezzel jár. Igyekszünk hosszútávú perspektívát kínálni nekik, hiszen Finnország egyik legsikeresebb klubja vagyunk. Talán beszédes adat, hogy a felnőttcsapat idei bő 30-as keretéből 21 játékos saját nevelésünk, és erre büszkék is vagyunk. Ugyanakkor szívesen fogadjuk távolabbról is a tehetségeket, mint például Sebők Balázst, aki már öt éve van nálunk. Nagyon tehetséges játékos, és bár finn szinten még nem kész hokis, de nagyon közel van hozzá. Az idén éppen ezért adtuk kölcsön a másodosztályba, és úgy gondolom, hogy jövőre akár ki is verekedheti a helyét az első csapatban.

– Mekkora költségvetéssel működik a felnőtt csapat?
– Az idei büdzsénk 10 millió euró. Ennek mintegy fele a támogatóktól jön össze, 2,5 millió euró származik a jegybevételből és másik 2,5 millió pedig az egyéb üzleti tevékenység, például a vendéglátásból, az ajándéktárgyak árusításából és így tovább. Az aréna, ahol a mérkőzéseinket játsszuk a város tulajdonában van, és bérleti díjat fizetünk a használatáért. Oulu városa csak egy csekély támogatást nyújt, azt is az utánpótlás részére.

– Mi a klub sikerének a titka?
– A kemény munka és a hosszútávú gondolkodás. A működésünkre az a jellemző, hogy nem egy-két, hanem inkább 5-6 évre tekintünk előre, és ez alapján hozunk döntéseket. Sebőköt is így igazoltuk le öt évvel ezelőtt, mert láttuk benne a fantáziát, hogy egyszer jó játékos lesz belőle.

– Megnézte a december 28-i Miskolci Jegesmedvék – Érsekújvár MOL Liga mérkőzést. Mi volt a véleménye a meccsről?
– Megmondom őszintén sokkal jobb volt, mint az előzetesen vártam. Egészen jó mérkőzés volt, gyors játékkal, szép gólokkal. Kifejezetten tetszett az a fajta szervezettség, amellyel a Miskolc játszott. Két játékosra figyeltem fel leginkább, a hazaiaknál a kapusra és a 22-es számú csatárra (Tóth Adrián). Szóval kellemes meglepetés volt számomra a találkozó, és ha sok ilyen van a ligában, az mindenképpen pozitív. Nagyon érdekes volt számomra, hogy a miskolci szurkolók milyen fantasztikus hangulatot csináltak, hangosan, lelkesen bíztatták a csapatukat. Nálunk ez egy kicsit más, a mi szurkolóink talán hozzászoktak már a jó játékhoz, így egy kicsit kényelmesebbek. Tapsolnak és szurkolnak ők is, de az intenzitás itt más volt. Nagyon tetszik a csarnok, ami nem túl nagy, de tényleg szép, és ahogy megtelt a mérkőzésre, úgy lett jobb az atmoszféra is.

– Ön szerint mire van szüksége a magyar jégkorongnak, hogy feljebb tudjon lépni?
– Hosszútávú fejlesztési program kell ahhoz, hogy jól érzékelhető fejlődést lehessen elérni. A legjobb edzőket kell az utánpótlás csapatokhoz irányítani, hiszen az alapok lerakásánál dől el nagyon sok minden. Sokan nem gondolnák, de nagyon lényeges, hogy a játékvezetés színvonala magas legyen. Nem tudom Magyarországon ez jelenleg hogyan áll, így csak a saját finnországi tapasztalataimat tudom elmondani. Ott van egy országos program, amelyben a játékvezetők folyamatos képzése, fejlesztése zajlik. A jó mérkőzésekhez ugyanis jó bírókra van szükség, akik ismerik a játékot, és akkor avatkoznak be, amikor tényleg szükséges. Azt tapasztaltuk, hogy azokból lesznek jó játékvezetők, akik korábban játékosok voltak, mert így belülről ismerik a játékot. Nagyon lényeges még, hogy az edzők folyamatosan képezzék magukat, hiszen ez a játék is állandóan változik, fejlődik, és az újdonságokkal tisztában kell lenni. Vannak kiugróan tehetség magyar játékosok, mint Sebők, Háry – akiket én ismerek –, de a feljebb lépéshez sok hokis kell. Megnéztem például Jukka edzéseit itt Miskolcon az utánpótlás csapatoknál. Azt láttam, hogy a társaság egyik fele nagyon tehetséges és hajtottak is, ugyanakkor voltak olyanok is, akiknek noszogatásra volt szükségük. Tudomásul kell venni, jó eredmények csak kemény munkával érhetők el, és ezt a gyerekekben is tudatosítani kell.

– Lesz-e valamilyen együttműködés a Kärpät Oulu és a Miskolci Jegesmedvék között?
– Mi nyitottak vagyunk mindenre. Van már kapcsolatunk egy cseh klubbal, és szívesen együtt dolgozunk a Miskolccal is, különösen az utánpótlás terén látok lehetőségeket. Volt egy találkozóm Egri István elnök úrral és Egri Gergely csapatmenedzserrel is, a részleteket pedig később egyeztetjük.  Úgy gondolom, rajtunk nem fog múlni a sikeres együttműködés.