Tudományos szempontból nagyon fontos munkát végeztek el a Német Űrkutatási Központ (DLR) szakemberei, de látványnak sem utolsó a végeredmény, amit letettek az asztalra. A szevezet két műhold radarképe alapján elkészítette a Föld háromdimenziós térképét, ami nem kevesebb mint 148 millió négyzetkilométernyi terület feldolgozását jelenti.

A BBC beszámolója szerint a DLR bárki számára elérhetővé tette a felvételeket, így téve lehetővé a tudósok számára, hogy letöltsék és megvizsgálják azokat. Mindez azért is nagyon fontos lépés, mert a térképeket többek között az árvizek előrejelzésére, vagy épp egy gyár építési helyszínének kiválasztására is remekül fel lehet használni.

A projektben két műhold, a TerraSAR-X és a TanDEM-X vettek részt, amelyek mikrohullámú impulzusokat küldtek a Földre, majd megmérték, milyen gyorsan érnek vissza a nyalábok. Ebből képesek voltak kiszámolni, a letapogatott terület milyen magas lehet. Minél rövidebb idő alatt ért vissza a nyaláb, annál magasabb volt az adott terület.

A két műhold szorosan egymás mellett dolgozott, volt, hogy 200 méternél is közelebb voltak egymáshoz. Mindezt nem volt könnyű kivitelezni, hiszen nagyon precíz irányítás kellett hozzá. Ugyanakkor ez tette lehetővé, hogy az interferometria módszerével végezzék el a méréseket: az egyik műhold egyszerre volt adó és vevő, míg a második csupán vevő volt. Így „sztereóban láthatták” a Föld domborulatát.

A műholdak a Föld feszínét 90 méteres négyzetekre osztották, amelyeket egymás után tapogattak le. Ennek köszönhetően az új 3D-s térkép egyméteres pontosságú lett, ami azt is jelenti, ennél jobb felbontású ilyen típusú globális térkép még nem készült.

A feladat elkészültével azonban nem ér véget a két műhold munkája, azok ugyanis tovább monitorozzák a Föld felszínét, hiszen az folyamatosan változik. Ugyanakkor a két műhold már nem fiatal: a TerraSAR-X 2007-ben, a TanDEM-X pedig 2010-ben kezdte meg a munkát, így előbb-utóbb pótolni kell majd őket.

Az biztos, hogy a következő projektben már nem röntgensugárral, hanem az úgynevezett „L-sávban” tapogatnák le a Föld felszínét. Ez azért is lenne praktikus, mert míg a röntgensugárzással az erdőknél csupán a lombkorona tetejét láthatjuk, addig az L-sugár behatol a lombkorona közé. Ennek köszönhetően láthatóvá válik az ott lévő vegetáció is.