A torinói lepel néven híressé vált ereklye a legenda szerint Názáreti Jézus halotti leple: az evangéliumok tudósítása szerint Krisztus testét gyolcsba csavarták az után, hogy levették a keresztről, majd ebben is temették el. A 4,37 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálkamintásan szőtt lenvásznon egy körülbelül 1,75 méter magas, szakállas férfi testének lenyomata rajzolódik ki, akit láthatóan megkínoztak: erre utalnak a fején, a kezén és a lábfején található sérülések, valamint egy szúrt seb a szív tájékán. Az olaszok által La Sacra Sindoneként emlegetett leplet a torinói Keresztelő Szent János székesegyházban őrzik és csak különleges alkalmakkor tárják a nyilvánosság elé.

Az ereklye eredetiségét mindazonáltal eddig nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani, a tudósok a mai napig vitáznak róla. Az mára biztossá vált, hogy nem festmény a lenyomat, az azonban továbbra is kérdéses, hogy pontosan mely korból származik. A római katolikus egyház nem foglalt hivatalosan állást a relikvia eredetiségét illetően. A szkeptikusok szerint a vászon egy mesterien kivitelezett középkori hamisítvány. Az 1988-ban elvégzett szénizotópos kormeghatározás szerint 1260 és 1390 közöttről származik, ám sokan megkérdőjelezik ezen eredmények pontosságát, arra hivatkozva, hogy a leplen végzett helyreállítási munkálatok az elmúlt évszázadokban befolyásolhatták az eredményeket.

A mostani vizsgálat kizárólag azokra a vérnyomoknak vélt vörös foltokra koncentrált, amelyek az áldozat bal kezén és alkarjain lévő sebekből, valamint a Biblia szerint egy lándzsa okozta oldalsó sérülésből származhatnak.

Az egyebek között vérnyom-elemzést alkalmazó, valamint egy önkéntes és egy próbababa bevonásával végzett nyomozás eredményeit a Journal of Forensic Sciences című tudományos folyóiratban publikálták. A vizsgálat során az önkéntes csuklójára illesztett apró cső segítségével szimulálták a keresztre feszítésnél használt szög okozta sebből csepegő vért. A lándzsa okozta oldalsó sérülésből származó vér folyási irányát pedig a próbababán vizsgálták.

A különböző eszközökkel végzett elemzések azt mutatták, hogy a sebekből eredő vér folyási iránya nem egyezik meg a lepelről készített nagyfelbontású képeken látható foltokkal, hiába vett fel különböző fekvő pozíciókat az önkéntes.