Nagy téma. A Science magazin egyik 2014-ben megjelenő cikke szerint vannak olyanok, akik képesek maguknak elektrosokkot adminisztrálni, csak ne maradjanak egyedül 15 percnél tovább a saját gondolataikkal.

A magány és az egyedüllét közötti különbség

A telefonunkkal egyedül lenni, az jelenti azt, hogy egyedül vagyunk. Amikor telefonálunk, akkor … a telefonunkkal vagyunk persze, és az ismerőseinkkel, barátainkkal. Virtuálisan. Képzeletben. És ez gyakran megesik egy nap alatt. A példa kedvéért, Franciaországban telefonos alkalmazásokat naponta 2,3 órát használunk.

Puniewska először arra kér bennünket, hogy tegyük félre a magánnyal kapcsolatos előítéleteinket. Szerinte túl gyakran elkövetünk egy jelentéstani hibát, mégpedig a magány és az egyedüllét közötti különbségre vonatkozóan. Ez megakadályoz bennünket abban, hogy a magányt pozitívan értelmezzük. Egy pszichológust idéz itt az újságírónő: „Előfordulhat, hogy valaki szélsőségesen extrovertált személy és mégis magányos. Ahogy lehet valaki introvertált, akinek kevés közeli barátja van, és mégis a lehető legjobban érzi magát.” Itt az ideje, hogy változtassunk a szempontunkon, mondja Puniewska.

„Ha a magányunk merevvé tesz bennünket, az szomorúságot, nyomorúságot generálhat bennünk, de ha a saját elhatározásunkból töltünk egyedül egy bizonyos időt, akkor nem feltétlenül kell szomorúnak érezni magunkat.” Majd összefoglalja a saját elhatározásból egyedül töltött idő előnyeit. A legfontosabb ezek közül a lenyugvás, az ellazulás. Korunkban, amikor minden oldalról, minden szinten igénybe vesznek bennünket, a véleményünket kérdezik, a részvételünket kérik, az egyedül eltöltött időszak lehetővé teszi, hogy tisztába jöjjünk a saját gondolatainkkal.

Robert Coplan kanadai professzor ezt írta: „Kulturálisan arra vagyunk programozva, hogy a magányt rossz dolognak tartsuk. Amikor a gyerekeket büntetjük, sarokba állítjuk őket, ahogy a börtönben is büntetésként alkalmazzák a magánzárkát.”Ezért nem tudjuk pozitívnak látni, ha valaki önszántából félrevonul. Félelmet ébreszt a többiekben. „Ha valaki lemondja a találkozásait, a meghívásait, a többiek azt gondolják, hogy valami baja van, beteg. Főleg, ha még a telefont is kikapcsolja az illető.” Maggie Puniewska arra hívja föl a figyelmet, hogy az egyedüllét szükséges, és nem kellene elítélni azokat, akik élnek vele. De kiemeli azt is, hogy eleinte nem fogjuk tudni élvezni a magányt, mert ezt is meg kell tanulnunk, mint mindenféle más tevékenységet.

                                                                                                                                                                                                                                                  Henri Rouillier