A csütörtökön megjelent kritikák közös eleme, hogy Sam Taylor-Johnson rendezése unalmas, és egészen sokáig, a 41. percig egyetlen kockája sem szól a szexről.

A Stern című hetilap szerint „bármelyik Rhianna-videoklip és Miley Cyrus-buli mocskosabb” a Berlinalén nagy felhajtással bemutatott filmnél. A párbeszédek pedig éppen olyan laposak, mint a mű alapjául szolgáló regényben, E. L. James 51 nyelven megjelent, 100 milliónál is több példányban eladott kötetében, amelyet „nagy adag öniróniával” lehetett volna kezelni, de a filmből ez is hiányzik – jegyezte meg a berlin-brandenburgi RBB kritikusa a regionális közszolgálati műsorszóró társaság honlapján A kudarc ötven árnyalata címmel közölt írásában.

A Die Welt szerint a Jamie Dornan és Dakota Johnson főszereplésével készült film „egyáltalán nem a szexről szól”, hanem „a félelemről az egyenjogúságtól, az érzelmektől és a szabadságtól”, és ez „garantáltan nem szexi”.

A Süddeutsche Zeitung szerint a „gyenge” szerelmi történet leginkább a kapitalizmus természetét ábrázolja.
 A film bemutatja a két főhős, a diákélet szerény körülményei közül érkező irodalomszakos egyetemista, Anastasia és a dúsgazdag vállalkozó, Christian Grey világát, és azt is, hogy a férfi „milyen természetességgel próbálja drága ajándékokkal megvásárolni a hatalmat” a nő felett, aki „ezért imádja őt. Micsoda rémálom!” – írta a müncheni lap kritikusa.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint az alkotás „erotikus vacakság”. A Felejtsd el az ostort! című műbírálatban kiemelték, hogy az erotikus regény filmváltozata „egy arctalan herceg és egy ártalmatlan Hamupipőke” kapcsolatát mutatja be, amely „sivár” és egyikük sem élvezi, de túltenni sem tudják magukat rajta.

A berlini Der Tagesspiegel egyebek között azt emelte ki, hogy a kapcsolat testi oldalát nagyon részletesen bemutató regényből a nemiséget tekintve igen visszafogott, a Sharon Stone és Michael Douglas főszereplésével készült Elemi ösztön, illetve Kim Basinger és Mickey Rourke közös munkája, a 9 és 1/2 hét által kijelölt esztétikai határokon belül mozgó film készült, és messze elmarad a hasonló témát feldolgozó legutóbbi kiemelkedő alkotástól, Lars von Trier A ninfomániás című drámájától.

A Berlinalét a vezető hollywoodi stúdiók és a nagy filmforgalmazók esetenként promóciós platformként, a népszerűsítés terepeként használják. Erre példa A szürke ötven árnyalatának szerdai bemutatója a német főváros rangos szemléjén. Az alkotást nem valamelyik szekcióban, hanem egy úgynevezett különleges gála – Berlinale Special Gala – keretében vetítették, a németországi premier előtt egy nappal.