A nyarat természetesen inkább a szabadban töltik, ősztől tavaszig pedig vetítésekkel előadásokkal, tapasztalataik megosztásával képzik magukat a madárbarátok. Madarászkörnek ezeket a foglalkozásokat nevezik, de ez senkit ne tévesszen meg: komoly szervezet keretein belül működnek.

– A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) több mint 30 helyi csoportra tagozódik. A miskolciak és az egriek együtt alkotják a Bükki Helyi Csoportot, aminek miskolci tagjai gyűlnek össze minden hónap utolsó péntekén az általunk madarászkörnek nevezett találkozón – vázolta a rendszert Somoskői Péter alelnök.

Az október 31-ei találkozó volt az első hivatalos a nyári szünet után, volt miről beszámolni, áttekinteni a nyári megfigyelések, kirándulások, gyűrűzőtáborok eredményeit. Feladataik közé tartozik ugyanis a természet- és madárvédelem mellett az oktatás-nevelés is.

– Városi és vidéki óvodák, iskolák is hívnak minket, hogy tartsunk előadást, bemutatót, lassan több helyre kellene mennünk, mint ahová tudunk – mondta Somoskői Péter. Ugyanakkor ők is tanulnak, hiszen találkozóik többségére hívnak előadót. Szakmai programjukba rendszeresen meghívnak természetvédelmi őröket, hogy mutassák be területüket, körbejárnak egy-egy szakterületet, de szó esik arról, hogyan kell felismerni a magasan repülő madarakat, hogyan lehet fotózni a lessátorból, és az is érdekes, ha egy társuk fészekből kiesett fiókát nevel, és megosztja tapasztalatait.

– A madárkedvelők számára ilyenkor, a tél kezdetén szokott kérdés lenni, hogy mit tegyenek a kertben vagy akárcsak az erkélyükön a madarak átteleléséért. Mi erről már nem szervezünk előadást, de ha megkeresnek minket egy ilyen pénteki találkozón – 4 órától általában már itt vagyunk a Civil Házban –, akkor szívesen segítünk, tanácsot is adunk – mondta az alelnök.

Az érdeklődők számára „tapasztalati” programokat is szoktak szervezni, ilyen lesz például a februári bagolyles. Ezt az egyetemi parkban szokták megrendezni, nem kell hosszú túrát tenni, hogy különlegességet lásson-halljon az ember.

– Miskolc a Bükk lábánál, tehát madárbarát szemmel is igen jó helyen fekszik. Telente fel is bukkan a városhoz közel, a Szinva és a Sajó közelében a fekete gólya, ami egyébként az erdőben él. A jégmadár is rendszeres bejön, tavaly augusztusban nagykócsag vadászott a Szinva belső szakaszán. A városban is lehet találkozni vándorsólyommal, a vörös vércsék pedig már három fészket is raktak – sorolta Somoskői Péter. – A bagolyleső programunknak ezért is az az alcíme, hogy a velünk élő vadvilág – mert bejönnek, körülöttünk élnek. Érdemes akár a buszra várva is a fejünk fölé nézni, vagy hallgatózni, mert fel-fel tűnhet egy-egy „nem tipikusan városi” állat, csak tudnunk kell észrevenni – zárta szavait a miskolci madárbarát.