„Lehet-e a földből kiemelkedő római romokból, megkövesedett fákból házat emelni a 21. században"? – olvasható Makovecz Imre írása a városháza aulájában.

– Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nemcsak ismerhettem Makovecz Imrét, hanem tanítványa is lehettem – mondta Rostás László főépítész a kiállításmegnyitón. – 1981-ben találkoztunk, kapcsolatunk azóta nem szakadt meg. Éppen ezért képei nekem sokkal többet mondanak, mint egy építésznek.

Rostás László szerint Makovecz Imre alapkoncepciója az volt, hogy a világ állandóan változik, így egy épületet soha nem lehet befejezettnek és véglegesnek tekinteni. Ahogyan ő fogalmazott, mindegyiknek állandó gondoskodásra van szüksége.

Makovecz Imre megalkotta az organikus építészetet, ami a természetből táplálkozott. Egy új stílust teremtett.

– Egyszerre volt építész és művész is – mondta Gubcsi Lajos, a Magyar Művészetért Díj Kuratóriumának elnöke. – Minden pillanatban épített és rajzolt, tehát alkotott is. Mindig olyan rajzot készített, amit fel is lehetne vagy lehetett építeni. 1983-ban a világ tíz legjobb építésze közé választották. Ő mást tudott, mint amit eddig bárki más tudott. Különösen a templomai tették őt feledhetetlenné. Aki alkotásait nézi, úgy érzi, a Napra törő csúcsok és kupolák kötik össze az embereket az éggel. Hitt az Istenben és hitt a magyar hagyományokban. Példaképe Kós Károly volt.

A kiállítássorozatnak a miskolci már a harmincnegyedik állomása az országban. A tárlat július 27-éig látogatható a városháza aulájában.