A megszenteltetni kívánt borokat az oltárnál helyezhették el a tulajdonosok, a szertartás után a borokra rákerül a „Santo Vino”, szentelt bor felirat. Szent János napja (december 27.) a hagyományok szerint a bor megáldásának ideje. Ezen a napon régen minden család bort vitt a templomba, hogy a pap áldását kérje rá. A szentelt bornak ugyanis olyan erőt tulajdonítottak, amivel beteg embert és állatot is gyógyítani lehet.

A János-napi borszentelés és borivás rituáléját már a XV. századi magyar misekönyvekben is megemlítik. A bort, vagyis „Szent János szerelmét” a karácsony utáni harmadik napon áldják meg. Az 1499-ben keletkezett pécsi misekönyvben is így szerepel.

Beregi László képgalériája

A XVIII. század közepéig a karácsony háromnapos ünnep volt, a harmadikon ünnepelték Szent János evangélista emlékét, ezen a napon szentelték meg a bort, a Jánosok pedig szőlőhegyi mulatságra, pinceszerre hívták meg rokonaikat, barátaikat.

A Szent János-napi borszentelés egyházi magyarázat szerint azt jelenti, hogy ha a hívő buzgó imával veszi magához a nedűt, akkor az megóvja a testi és a lelki bajoktól, az utazás alkalmával fenyegető veszedelmektől, az ördög kísértéseitől.

A János-napi borszentelés hagyománya ma is él az ország bortermelő vidékein. Ezen a napon a szőlősgazdák egy kis üveg bort visznek a templomba, a főoltár jobb oldalán álló asztalkára teszik, majd a megszentelt borból a pincében minden hordóba öntenek egy keveset, hogy ne romoljon meg a hegy leve. A szentelt bort a népi gyógyászatban is alkalmazzák, főként torokfájás esetén.