A barlang járatainak a kialakítása a Palotaszálló kiépítésének időszakában, 1927-ben kezdődött meg, az Anna-barlanghoz hasonlóan, ezt is miniszteriális szinten támogatták. Elnevezése Kadic Ottokár nevéhez fűződik, aki 1913-ban kötélhágcsóval ereszkedett le az üregbe, az ún. Kutya-lyukon keresztül, hogy feltárja. Mint leírta, a Bükk Nagy-fennsíkjának keleti peremén elhelyezkedő, Létrás-lápa - István-lápa térségéből a víznyelőkön keresztül a felszínről mélybe jutó karsztvíz által kialakított, időszakos forrásbarlangról van szó. Járatainak hossza 1043 méter, függőleges kiterjedése 94 méter. A látogatható szakasz hossza 170 méter.

A barlang egy K-ÉK - Ny-DNy irányú, „fő-hasadék” mentén alakult ki, melyből közel merőlegesen, É-Ény irányban oldaljáratok ágaznak ki. Annak ellenére, hogy 1931. évi megnyitását követően üzemszerűen mutatják be a nagyközönségnek, a létesítmény látványos, fejlődő cseppkövekben is gazdag. A legnagyobb cseppkőképződmény a Kupola-csarnokban a Megfagyott Vízesés, amely kb. 20x15 m felületen borítja a falat.

Mivel a barlang hűvös levegője nagyon tiszta, teljesen pollenmentes, és közel 100%-os páratartalmú, egy részéből 1988-ban gyógybarlangot alakítottak ki a légúti megbetegedésben szenvedők számára, a Fekete-teremben.

A látogató a bejáraton keresztül az 52 méter hosszú, mesterséges tárón keresztül elsőként a Nagy-terembe jut. A táró végén fölfelé és visszatekintve látható az a kürtő, amelyen keresztül egykor Kadic és a későbbi kutatók leereszkedtek. A barlangi képződményeket nevekkel látták el. A táró végén lévő Nagy-teremben látható az „Anyóstorok”, majd megtekinthető a Mamut-fogsor, Kupola-csarnok, Meseország, a Megfagyott vízesés, az Oszlopok Terme, illetve a Színház terem. A barlang világítási rendszerét 2014-ben teljesen felújították.