Idén először nem egy központi rendezvénnyel nyitják meg a tanévet, hanem három nap, három helyszínen tartják meg ugyanazt a szakmai programot. Az első állomás kedden, Budapesten volt, a második szerdán, Miskolcon, míg a harmadik csütörtökön, Pécsett. A Miskolci Egyetem Díszaulájában köszöntette a megjelenteket Kriza Ákos, Miskolc polgármestere, aki megtisztelőnek nevezte, hogy Miskolc lett az egyik állomása az évnyitónak. Elmondta, nem voltak a megyei jogú városok túl boldogak, amikor az állam átvette az iskolák működtetését. De a kezdeti kisebb-nagyobb viharok után belátták, hogy van létjogosultsága, hogy terheket vettek le az önkormányzatok válláról. Jelenleg már csak kisebb „széllökések” vannak, ezek legjobb megoldása a folyamatos egyeztetés. Közösen döntöttek például az összesen több milliárdnyi oktatási intézményt érintő beruházásokról, de a következő uniós fejlesztési ciklusban is kiemelt figyelmet kap az oktatás. A polgármester arról is beszélt, hogy nőtt a városban a befektetési kedv, az érkező cégek pedig elmondták, hogy azért választották Miskolcot, mert itt jó a humáninfrastruktúra. Éppen ezért fontos, hogy a jövőben is olyan fiatal diplomásokat és szakmunkásokat képezzenek, akik a jövő iparát tudják építeni.

Szakmai tanévnyitó a Miskolci Egyetemen. Fotó: Mocsári László

A 279. tanévét kezdi meg a selmecbányai hagyományt továbbvivő Miskolci Egyetem, mondta Torma András rektor, házigazdaként köszöntve a tanévnyitó résztvevőit. Kérte a vendégeket, tekintsék meg az intézményt, amely Magyarország egyetlen igazi campusa, és ahol hatszáz oktató és hatszáz egyéb dolgozó segítségével tizenkét ezer hallgató tanul. Vigyék el a Miskolci Egyetem hívó szavát, és küldjék ide tanulni az érettségizetteket.

A köszöntők után az első előadást Czunyiné Bertalan Judit, az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelésért felelős államtitkára tartotta az új köznevelési rendszer jellemzőiről és változásairól. Kriza Ákos szavaira reflektálva megjegyezte: neki az az elve, hogy a szeleket be kell fogni egy közös vitorlába, hogy egy irányba haladhassanak. Az oktatási rendszernek fel kell tudni készíteni a gyerekeket az élet kihívásaira. Éppen ezért az átalakításnak az volt a célja, hogy minden gyerek a képességeinek megfelelő végzettséget szerezhessen. Korábban voltak önkormányzatok, amelyek nem tudták fenntartani az iskoláikat, és bezárták. Voltak olyanok, amelyek erőn felül teljesítve megtartották, de nem tudták fejleszteni. Az olyan önkormányzatoknál viszont, ahol volt forrás, ott több folyamatot is el tudtak indítani. Így nem volt meg minden gyereknek ugyanaz a lehetősége az iskolában, de ez az állami kezeléssel megszűnt. 2010-ben úgy döntöttek egységes, koherens köznevelési rendszert hoznak létre. Ahhoz, hogy a gyerekek megtalálják a boldogulásukat a szakmájukban, a köznevelésben identitást kell tudni adni nekik. Ez ugyanúgy kardinális kérdés, mint az, hogy a pedagógusok – akik több időt töltenek a gyerekkel, mint a saját szülei – felismerjék időben a problémáikat, és segíteni tudjanak azok megoldásában.

Stratégiai kérdésnek nevezte az államtitkár a testi fejlődést, ennek érdekében indult el a mindennapos testnevelés. Idén hárommilliárd forintot fordítanak az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítésére. Beszélt a pedagógus életpálya-modellről, a szaktanácsadói és tanfelügyelői rendszerről, melyek a pedagógust segíteni hivatottak. 125 iskola vállalta, hogy kísérleti tankönyvekkel dolgoznak, várják ezek tapasztalatait, ugyanis olyan tankönyveket szeretnének letenni hosszútávon az asztalra, amely mögött tantervi tapasztalat áll. Végül megemlítette azt is, hogy megyei szintű rendszerét hozzák létre a Klebelsberg Intézményfenntartó Központnak, hogy levegyék az igazgatók válláról az adatszolgáltatási és adminisztratív jellegű terheket.

A köznevelés fejlesztési irányairól tartott előadást Pölöskei Gáborné, a köznevelési intézményrendszer fejlesztéséért felelős helyettes államtitkár. Mint mondta, azt kell először meghatározni, hogy ki mit vár az oktatástól. A gazdaság azt, hogy képzettebb szakemberek kerüljenek ki a rendszerből, akik hajlandóak tovább, vagyis életen át tanulni, míg a társadalom azt, hogy minden képességet, készséget kifejlesszenek a gyerekekben. Korábban a tehetséggondozás volt a fő cél, vagyis, hogy a tehetségesebb tanulók magasabb szintű ismeretátadásban részesüljenek tehetségüknek megfelelően. Ez ma már a helyettes államtitkár szerint kevés, a hátránykompenzáció szerepe ugyanennyire, ha nem fontosabb. Egy hátránnyal induló általános iskolás sorsa ugyanis már a kezdetekkor eldőlhet, ezt nem szabad hagyni. A rendszerben szükséges fejleszteni az infrastruktúrát, a folyamatokat és a tartalmat, tette hozzá. Beszélt az oktatási intézmények működtetésének struktúrájáról, arról, hogy a párhuzamos feladatvégzés nem jó, illetve kitért a pedagógus továbbképzésre is.

A délelőtt folyamán még Sipos Imre, köznevelésért felelős helyettes államtitkár tartott előadást a 2014/2015. tanév rendjéről, kiemelt feladatairól. Pósfai Péter, az Oktatási Hivatal elnöke a pedagógus-minősítés rendszerének bevezetéséről, mérföldköveiről. Kaposi József, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főigazgatója az újdonságokról a pedagógusok szakmai munkájának támogatásában. Illetve Horváth Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke a kar küldetéséről, működéséről, megalakulásáról és tagozatairól. Az ebédszünet után délután szekcióülésekkel folytatódott a nap.