A kiállítás Mokry Mészáros Dezső (1881–1970) életművén keresztül és személyéhez kapcsolva annak az értelmiségi közösségnek a munkásságát mutatja be, melynek érdeklődési körében az ősi magyar rovásírás kiemelt szerepet játszott a két világháború közötti időszakban. A tárlat a miskolci kör tevékenységére fókuszál, de azon közösségek és személyek eredményeire is hangsúlyt helyez, akikkel a miskolciak közvetlen kapcsolatot ápoltak.

Teret kapnak így a debreceni rovásírók és a Magyar Képírók Társaságának tagjai is, érzékeltetve a mozgalom ezidőbeli országos jellegét. A tárlaton a képzőművészeté a főszerep: Mokry Mészáros mellett Medgyessy Ferenc, Boromisza Tibor, Káplár Miklós, Litkey György életművét is jeles alkotások képviselik.

A kiállítás központi műtárgya Mokry Mészáros Dezső íróasztala, melyet 1930 körül (rovásíró tevékenységének kezdetén) látott el festett díszítésekkel, s amit ettől kezdve haláláig használt. Az asztal egy konkrét tárgy, relikvia, ám ezen túlmenően szimbólum is: egy olyan komplex gondolatkört fog össze, melynek a bútordarab egykori tulajdonosa egyik legfőbb hitvallója volt.

Mocsári László képgalériája

A képletesen értelmezett asztal körül számosabban helyet foglaltak, s közösen gondolkodtak a magyarság keleti eredetéről, nemzetünk karakterjegyeiről, a szkíta-magyar rokonságról, a rovásírás életben tartásának fontosságáról.

A tárlat köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött képzőművészeti alkotások, rovásírással díszített használati tárgyak és dokumentumok segítségével járja körül a hosszú évtizedeken keresztül mellőzött témát. A rovásírás iránti érdeklődés a két világháború között összefüggésbe került a korszak politikai eszméivel, s ez a körülmény a mai napig kedvezőtlenül befolyásolja a témakör megítélését.

A kiállítás szándéka, hogy a rovásírás hagyományápolását tisztán és objektív módon helyezze középpontba, letisztítva róla a történelmi sallangokat, s támogatva ezzel az előítéletektől mentes megközelítést.