2024. március 29. Aguszta
Morvai: "Minden kapcsolatom megszakadt Vona Gáborral"
minap.hu
|
2018. március 30. 18:11
|
frissítve: 2018. április 02. 10:18
Morvai Krisztina neve összeforrt a jogvédelemmel. 2006-ban az október 23-i események után az egész ország megismerte, amikor felvállalta a rendőrségi túlkapások elszenvedőinek védelmét. Ekkor történt, hogy Vona Gábor felkérte, legyen a Jobbik európai parlamenti képviselőjelöltje.

morvai.jpg

- Mikor beszélt utoljára Vona Gáborral?

Tavaly ősszel úgy döntöttem, hogy minden hiúságomat és fájdalmamat félretéve elmegyek a Jobbik kihelyezett frakcióülésére, és meghallgatom a béruniós kezdeményezésről szóló előadásokat és vitát. Nem mondom, hogy nem ért hidegzuhanyként, amikor bejelentették, hogy a bérunióról konferenciát tartanak Brüsszelben, az Európai Parlamentben. Jól esett volna, ha kikérik az én véleményemet, tanácsaimat is, de erre nem került sor. Azért mentem el a frakcióülésre, mert számomra kiemelten fontos téma a Magyarország és Nyugat-Európa közötti jövedelmi és életszínvonalbeli különbségek csökkentése - számos felszólalásom és kezdeményezésem volt ezzel kapcsolatban. Szerettem volna jobban megérteni a „bérunió” fogalom tartalmát és javaslatokat is tenni. Bár fájdalmamra erre nem volt igény, mégis úgy döntöttem, hogy az ebédnél odaülök Vona Gábor mellé. Mosolyogtam, kedves voltam, és igyekeztem egy őszinte és tartalmas beszélgetést kezdeményezni. Nem sikerült ugyanúgy, ahogy 2014 óta egyetlen-egyszer sem.

- Miért szakadt meg a kapcsolata a Jobbik elnökével?

- Sokáig nem értettem, hogy 2013-tól kezdve miért távolodtunk el egymástól Vona Gáborral, és 2014-től miért szűnt meg teljesen a kapcsolatunk. Mostanra, a 2018-as országgyűlési választásokat megelőző időszakra vált ez világossá számomra. Amikor legnagyobb megdöbbenésemre azt észleltem, hogy a Jobbik egyértelműen közeledik az általam csak „szemkilövető pártoknak” nevezett politikai erőkhöz, akkor minden megvilágosodott. Ez az amire készültek, azaz az egykori elvek és értékrend teljes feladására és a balliberális oldallal történő összefonódásra. Mielőtt bárki is megkérdőjelezné ez utóbbinak a tényét, hadd mutassak rá néhány dologra. Márki-Zay Péter a Jobbik „találmánya”, a hódmezővásárhelyi polgármester személyét a Jobbik választotta ki, és szintén ez a párt vezényelte le a jelölt sikeres kampányát. Szabó Gábor pártigazgató, az MSZP illetékes vezetőjével együtt számos jobbikos társaságában ünnepelte a „közös győzelmet”. Márki-Zay Péter ezt követően „hálából” kinevezett egy szocialista alpolgármestert, valamint ellátogatott Botka Lászlóhoz, Szeged szocialista polgármesteréhez és ünnepélyesen átvette tőle az Európai Unió zászlaját.

Úgy gondolom, hogy országos szinten sem lesz ez másként: a baloldal, illetve a liberális erők a „Jobbik hátán” kívánnak felkapaszkodni a hatalomba. A másik bizonyíték: a Jobbik folyamatosan a „szavazzunk a legesélyesebb ellenzéki jelöltre” jelszavát vallja. Arra biztatja saját támogatóit, hogy a www.kireszavazzunk.hu oldal segítségével állapítsák meg, hogy választókörzetükben ki a legesélyesebb ellenzéki jelölt és akkor is őrá szavazzanak, ha az illető történetesen az MSZP- DK jelöltje. Harmadik bizonyíték a sok közül: Mirkóczki Ádám a minap arra kérdésre: mi történik akkor, ha a Jobbik jó eredményt ér ugyan el, de nem tud önállóan kormányt alakítani és koalíciós partnerre szorul? - azt válaszolta, hogy ezt voltaképpen kizárólag Vona Gábor tudja, neki van meg a forgatókönyve erre az esetre. Több, mint gyanús! Mindenesetre ez azt jelenti, hogy a Jobbikra adott szavazat egyfajta bianco csekk.

Összességében fájó szívvel vált meggyőződésemmé, hogy a Jobbik 2014 óta – vagy még régebben – tudatosan készül azon erőkkel való „egyesülésre”, akikkel szemben megerősödött 2006-ban, a nemzeti ellenállásban. Pontosítok: most már inkább úgy tűnik a nemzeti ellenállás elsöprő erejét és lendületét használta fel arra, hogy törpepártból 2009-ben 15%-os párttá váljon. Összességében mára nyilvánvalóvá vált számomra, hogy azért romlott meg a kapcsolatom a párt vezetőségével, mert az én személyem zavaró volt számukra a balliberális oldalhoz való közeledésben, hiszen én a 2006-os brutális jogsértésekkel, illetve a 2002-2010 közötti nemzeti ellenállással összefüggő nemzeti jogvédő munkám eredményeként kerültem a közéletbe és váltam a Jobbik európai parlamenti képviselőjévé. 

- Vona Gábor néppártosodási politikájába úgy tűnik, nem férnek bele a párt radikális tagjai, támogatói. Mi történik a Jobbikban?

- Úgy tűnik, hogy a Jobbik valamiféle „hazafiatlan népfrontot” kívánt létrehozni. Nem számít már, hogy ki melyik oldalán állt a barikádnak 2006-ban. Azoknak a halálos ölelését fogadja el, illetve kezdeményezi, akik saját nemzetükre törtek 2002 és '10 között, és különösen 2006 őszén. El nem tudom képzelni, hogyan dolgozhatja ezt fel bárki, aki magát hazafinak és nemzeti radikálisnak vallja.

- Mirkóczki Ádám, a Jobbik szóvivője a napokban azt nyilatkozta egy interjúban, hogy a párt 2010 előtti retorikája az, ami nem volt igaz. A párt tagjai pedig valójában „nem azok voltak, akiknek láttatták magukat”. Ezzel gyakorlatilag megtagadta a radikális múltat. Mirkóczki mondatait sokan – például Gaudi Nagy Tamás - a Jobbik „őszödi beszéde”-ként értékelik. Ön szerint?

- Mirkóczki Ádám a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyik vezetője. Ő nyilvánvalóan belülről és pontosan látja a dolgokat, a folyamatokat. Ha ő azt állítja, hogy a vezetőségben ilyen fajta „hamisság” volt és van jelen, akkor ez nyilvánvalóan így is van. Mint ahogy már többször nyilatkoztam a napokban: ez életem egyik legnagyobb csalódása.

- Adódik a kérdés, hová vezethet az új, Vona Gábori „néppártosodási” politika, mi lesz a Jobbikkal? Fogalmazhatnánk úgy is: akkor hazudott, vagy most hazudik a Jobbik? Önt hogyan érinti az LMP-hez, a Momentumhoz való közeledés, vagy pl. Gyurcsány Ferenc mondatai, aki tárgyalni akar Vona Gáborral?

- Nemzeti jogvédőként folyamatosan jelen voltam az utcai tiltakozások során, s ott voltam 2006. emlékezetes október 23-áján is.  Láttam, hogy Gyurcsány Ferenc parancsára hogyan rontanak rá a magyar emberekre lovasrohammal, kardlapozással, gumilövedékekkel és könnygázzal. Az, hogy az a párt, amelyikkel a nevem az elmúlt tíz évben összeforrt, bármilyen formában kapcsolatot keressen vagy fogadjon el a szemkilövető vezérrel, számomra olyan mértékig elfogadhatatlan, hogy kénytelen voltam megszüntetni minden lojalitást és felemelni a hangomat ezek ellen a lépések ellen. Megint csak hangsúlyozom: nem csak arról van szó, hogy Gyurcsány tárgyalásra invitálja Vonát, hanem arról is, hogy Vona és a Jobbik nyíltan a DK jelöltjére történő szavazásra buzdítja a jobbikosokat a „legesélyesebb ellenzéki jelöltre” történő voksolás keretében. Ez megdöbbentő, sokkoló! Megint csak hangsúlyozom, mint már többször tettem az elmúlt időszakban: a Jobbik képes lett volna kormányváltó erővé válni akkor, hogy ha megy tovább a saját értékei mentén, amelyet leginkább a 2009-es európai parlamenti programja illetve a 2010-es országgyűlési választási programja foglalt össze. Az lett volna a feladat, hogy helyi szinten a közösségekben és országosan is minél több embert meggyőzni ennek az értékrendnek a helyességéről és szükségességéről, és nem pedig az, hogy válogatás nélkül mindenkivel kapcsolatot keresni és teremteni, tekintet nélkül arra, hogy ezek a partnerek milyen – adott esetben EU-szervilis, migránspárti - értékrendet vallanak. Ez a fajta „népfrontos” és hangsúlyozom: „hazafiatlan népfrontos” politika véleményem szerint az elárulása mindannak, amiről a Jobbik mint anno „2006-os párt” szólt.

- Egyre több kínos, botrány lengi körül a pártot. Családtagoknak juttatott több százezer forintos támogatás, pár 10 oldalas tanulmányért. Vadászház a Mátrában. Több millió forintos megbízás a feleségnek. Sajtó hírek szerint Szabó Gábor táskában hordja a pénzt Simicska Lajostól, hogy képviselőjelölteket vesztegessenek meg a visszalépésért. Például Kiskunhalason hangfelvétel készült, ahol az LMP-s jelöltnek ajánlottak 600 ezer forintot, ha mégsem indul el április 8-án. A Független Kisgazdapártnak ugyancsak pénzt kínáltak, ha visszalépteti jelöltjeit a Jobbik javára. Janiczak Dávid, Ózd jobbikos polgármestere nőkkel kapcsolatos trágár, obszcén megnyilvánulásairól hangfelvételek láttak napvilágot. Ön szerint ez már a párt bomlásának, amortizációjának a jele?

- Legyünk őszinték: botrányokról, korrupciókról és hasonló megdöbbentő jelenségekről nem csak a Jobbik kapcsán hallani. Így a választásokhoz közeledve a sajtó és a média szinte versenyez abban, hogy ki tudja jobban megdöbbenteni a polgárokat. Úgy gondolom, hogy ebben a helyzetben az a feladat, hogy megőrizzük a lényeglátásunkat és a választásra készülődve úgy tegyük föl magunknak a kérdést: melyik párt az, amelyiket alkalmasnak tartjuk az ország vezetésére itthon, az Európai Unióban és a világban? Európai parlamenti képviselőként különösen is fontosnak tartom annak mérlegelését: melyik az a párt, amelyik alkalmas arra, hogy Magyarországot megőrizze magyar országnak, azaz melyik az a politikai erő, amely nemzetközi szinten is képes és hajlandó szembemenni a tömeges migrációt éltető és a befogadást kötelezővé tevő politikának? Én úgy gondolom, hogy most erre kell koncentrálni és nem egyik vagy másik párt botrányos ügyeiben elveszni, mert akkor az lesz az eredmény, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Engem, mint interjúalanyt itt most a Jobbik botrányairól kérdeznek, más interjúalanyokat más sajtóban, nyilvánvalóan a Fidesz botrányairól kérdeznek. Nem ebben kell tehát összemérni a feleket, hanem abban, hogy ki, illetve melyik párt képes megőrizni Magyarországnak azt a példakép szerepét, amelyet Európa és a nemzeti szuverenitásunk megvédésében az elmúlt évek során kivívtunk.

- A botrányok közé sorolják, hogy Vona Gábor nyíltan hitet tett az iszlám mellett. A barátai között van az a férfi, aki korábban részt vett a II. János Pál pápa elleni merényletben. Mit gondol, a bevándorlási krízis közepén, mi történik ha a Jobbik hatalomhoz jut? Mi lesz az illegális bevándorlással? Mi lesz a kerítéssel? Ez azért is érdekes kérdés, mert még ma is sokan álproblémakén kezelik a migrációt, Vona pedig korábban arról beszélt, hogy 1200 migráns nem jelenthet problémát. Illetve, hogy „az iszlám az emberiség utolsó reménye”.

- Az Európai Parlamentben nap, mint nap látom, hogy ez idő szerint nincs az EU-nak fontosabb programpontja és terve, mint a tömeges migrációnak a tagállamokra történő kényszerítése. Magyarország jelenleg - a visegrádi országokkal és immáron Ausztriával karöltve – az utolsó bástya, amelynek ledöntésére izgalommal és nagy várakozással készülnek Brüsszelben. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az április 8-i választások elsődleges tétje, hogy rákényszeríthet-e bennünket az Európai Unió migránsok tömeges befogadására és arra, hogy bevándorló ország legyünk. Éppen ezért döbbent meg, hogy a kormánypárton kívül, minden egyes olyan párt, amelyiknek esélye van a Parlamentbe történő bejutásra - ideértve a Jobbikot is – választási ígéretei között hangsúlyozza az Európai Unióhoz fűződő viszonyunk javítását, "helyreállítását" illetve a „viszonyaink rendezését”. Ez magyarra lefordítva annyit jelent, hogy ezek a pártok elfogadják az Európai Unió jelenlegi értékrendjét, amelynek legfontosabb eleme az „új Európa megteremtése”. Ezen „új Európa” a nemzetekre épülő államok felszámolását, az Európai Egyesült Államok kialakítását, a tömeges bevándorlás által a sokszínű, multikulturális, „befogadó” és kevert népességű Európa kialakítását jelenti. Más megfogalmazásban: ha azt mondom, hogy akarom az Európai Unióval való kapcsolatok "rendezését", de a tömeges migráció ránk erőltetése nélkül, az körülbelül olyan, mintha azt mondanám a zöldségesnél, vagy a piacon, hogy kérek tíz tojást, de a sárgája nélkül. Vannak bizonyos egymástól elválaszthatatlan dolgok. Ilyen az Európai Unió és a tömeges migrációra alapuló bevándorlás politika. Én ezt az összefüggést még sokkal veszélyesebbnek tartom, mint bármiféle „Allah Akbarozást”.

- Mit tehetnek a pártból kiábrándult, csalódott Jobbikosok például április 8-án, ami nagyon úgy tűnik, hogy nem egy szimpla országgyűlési voksolás, hanem egy Magyarország sorsát hosszú évtizedekre, vagy évszázadokra meghatározó döntés lesz?

- Annak ismeretében, hogy a Jobbik „lepacsizott” azokkal, akikkel szemben a nemzeti ellenállást gyakoroltuk és akik 2006. október 23-án az 50. évfordulón a békés megemlékezőkre és összességében a saját nemzetükre rontottak, továbbá azzal, hogy az előbb kifejtettek szerint a Jobbik a tömeges migráns-befogadás közvetlen veszélyét jelentő EU-szervilizmus bűnébe esett, azt hiszem, hogy a válasz egyértelmű. A valódi hazafiak, a gondolkodó és a haza sorsáért hosszú távon felelősséget érző emberek számára nem lesz kérdés, hova tegyék az X-et. Ezt nem nekem kell kimondanom. Ugyanakkor az is tény, hogy számos súlyos hiba kijavításra szorul, és ezt is meg kell követelni mindazoknak, akik Magyarország sorsáért felelősséget éreznek.

Határozottan ki kell állni a korrupció visszaszorításáért, a közpénzekkel való felelősségteljesebb bánásmódért, a munkahelyeken vagy más közösségekben tapasztalható gyakori kiszolgáltatottság-érzés felszámolásáért. Ezt azonban csak a bátor magyar emberek sokasága képes elérni a választások után, és nem pedig a privatizációs manőverek és az ország külföldi eladósodása során masszívan korrumpálódott balliberális oldal, és nem is azok a Márki-Zay Péter-félék, akik azzal kezdik a működésüket, hogy a több évtizede az intézményüknél dolgozó szakembereket eltávolítják, betegállomány alatt kirúgják és munkatársaikkal, beosztottaikkal  való beszélgetéseiket diktafonon rögzítik. Ne az ilyenektől várjuk a kétségtelenül létező hibák kijavítását, hanem saját magunktól, bátor, hazafias érzelmű magyar emberektől. De mindezt csak akkor fogjuk tudni megtenni, ha Magyarország magyar marad és meg tudjuk akadályozni a tömeges bevándorlást, mert ha az utóbbi bekövetkezik, egészen másfajta problémáink lesznek.

 

 

Nem

Olvasnivaló

Ajánlat