Antal Mátyás muzsikus családba született, szülei Antal István zongoraművész és Szokolay Dóra zenei rendező. Zongorázni, fuvolázni, nagybőgőzni és ütősökön tanult játszani. Középfokú tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte fuvola szakon. Ezután a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult tovább, ahol 1970-ben és 1971-ben fuvola és karnagy szakon diplomázott, majd a Brüsszeli Királyi Zeneakadémián folytatta karmesteri tanulmányait.

22 évesen már a Magyar Állami Hangversenyzenekarban fuvolázott Ferencsik János vezetése alatt, itt egészen 1986-ig töltötte karrierjének ezen szakaszát.

MiNap: A zenekari zenész-lét mellett azonban a karmesteri pálya is közel állt szívéhez...

Antal Mátyás: Valóban, életem megoszlott a zenekari játék és a dirigálás között, kezdetben sok kortárs zenei hangverseny vezénylésére kaptam felkérést és – 1974-ben Mura Péter megkeresésére – a Miskolci Szimfonikus Zenekar asszisztens karmestere lettem, ezt a munkámat négy évig láttam el – emlékezett vissza érdeklődésünkre a művészeti vezető, aki dolgozott a Székesfehérvári Szimfonikus Zenekarnál, 1983-ban pedig a Budapesti Kórus kérésére elvállalta az együttes karigazgatói posztját, és ezt 2002-ig látta el.

MiNap: Több intézményben is megfordult, milyen tevékenységeket végzett?

AM: Később az Állami Hangversenyzenekar sok karmesteri feladattal is ellátott, hazai koncerteken és külföldi turnékon is vezényeltem, több lemezfelvételt is készítettem. 1984-től elkezdődött életemnek a kórusokhoz kötődő része is; előbb – Bárdos Lajos és Forrai Miklós utódaként –a Budapesti Kórus, később, 1990-től, miután végleg abbahagytam fuvolaművészi tevékenységemet, az Állami Énekkar (később Nemzeti Énekkar) karigazgatója lettem.

1990 óta a Nemzeti Filharmonikusoknál a Nemzeti Énekkar karigazgatója volt 2016-ban bekövetkezett nyugdíjba vonulásáig. Közben többször vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat és más hazai és külföldi zenekarokat. Nyugdíjas éveiben szabadúszó dirigensként működött tovább.

MiNap: Eddigi karrierje során külföldön is számtalanszor megfordult, mi az, amit még kiemelne pályafutásából?

AM: Karmesterként szinte minden európai országában megfordultam, Kínában és Japánban is dirigáltam. A Nemzeti Énekkarnál eltöltött majd' 26 évemből 18 évet együtt dolgoztam Kocsis Zoltánnal. Közös produkcióinkat, sok egyéb mellett, Schönberg: Mózes és Áron című operájának hazai bemutatója is fémjelezte.

Zenepedagógusi munkát végzett az 1990-es években is, majd 2014-től ismét a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Kamarazene Tanszékének tanára, de tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában és a Szent István Zeneművészeti Szakiskolában is.

2018 júniusában újra a Miskolci Szimfonikusok élére állt, Gál Tamást váltotta a művészeti vezetői székben.

MiNap: Hogyan érte önt a miskolci szimfonikusok felkérése?

AM: A Miskolci Szimfonikus Zenekar megkeresése számomra váratlan volt, de annál nagyobb örömmel töltött el. Némi gondolkodási idő után mondtam igent, miután azért pályám utolsó fázisában vagyok.

MiNap: Milyen tervekkel érkezett Miskolcra?

AM: A zenekar számára elsősorban a művészi és mentális stabilitásban szeretnék segíteni, mind szakmai, mind pedig vezetői tapasztalatommal. Én magam kevés koncertet fogok dirigálni, viszont szándékozom minél több tehetséges fiatal, illetve jelentős karmester egyéniséget meghívni.

Rendszeres jelenlétével és előkészítő próbák tartásával állandó magas színvonalat kíván garantálni Antal Mátyás, aki az eddigi műsorstruktúrát jónak tartja, hozzáteszi azonban, hogy „van persze számtalan olyan mű, amelyek még előadásra várnak.”

– Szeretném ezen kívül a zenekart a budapesti zenei életben is nagyobb nyomatékkal megjeleníteni, itt elsősorban kortárs zenei rendezvények részesévé tenni. Ami a saját pályám folytatását illeti, számomra az állandóság és az azon belüli változatosság mindig örömmel tud eltölteni – hangoztatta a miskolci szimfonikusok új művészeti vezetője.