„A nálad letett ajándékot megőrizzed” (Timótheushoz írt II. levél 1. fejezet) – A megyaszói református templom festett berendezése a Herman Ottó Múzeum gyűjteményében című tárlat kiállításmegnyitóján, a Herman Ottó Múzeum új tárlatán a megyaszói református templom festett berendezése és istentiszteleti tárgyai segítségével idézték meg a reformáció korát és tisztelegtek az ötszáz éve megindult reformáció előtt.

Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum igazgatója köszöntőjében elmondta, a reformáció 500. évfordulójának tiszteletére rendezték az ünnepséget, és természetesen a kiállításmegnyitó alkalmából is üdvözölte a vendégeket.

Több mint száz évvel ezelőtt, 1901-ben kerültek be ezek a műtárgyak a múzeumba Megyaszón, ugyanis akkor bővítették a református templomot. – A hívek már nem fértek be abba a középkori templomba, amelyet a 17. században többször átalakítottak. Az 1735-ben a református egyház által készíttetett karzat- és mennyezetdeszkákat is le kellett venni – tájékoztatott Gyulai Éva történész-muzeológus, a Miskolci Egyetem docense, a kiállítás kurátora, aki a kiállítás vezető szövegeit is írta.

Ekkor gondoltak arra, hogy ezek a tárgyak kerüljenek múzeumba, hiszen a kibővített templomba már nem tudták visszahelyezni őket. Először az Iparművészeti Múzeumnak ajánlották fel, de Gyulai Éva elmondta: a miskolciak, és a régió nagy örömére az Iparművészeti Múzeum nem tartott rá igényt, így az akkor már két vagy három éve létező Borsod-Miskolci Múzeumnak ajándékozták.

– Ezek a tárgyak tehát – közel 150 darab, amelyek egykor a megyaszói református egyház festett templomi berendezését alkották – már több mint száz éve a Borsod-Miskolci Múzeum, valamint most a Herman Ottó Múzeum tulajdonában vannak – mondta el a történész-muzeológus.

A megyaszói református templom festett berendezése – Kiállításmegnyitó. Mocsári László képgalériája.

A kiállítást a múzeum saját műtárgyaival egészítették ki, azokkal a klenódiumokkal, főként úrasztali edényekkel, amelyek a gyűjteményükben vannak. – Egy 19. századi, barokk formájú Úr asztalát kölcsönöztük még, és így több mint száz év utána az Úr asztala és az eredeti 18. századi templomi berendezés ismét együtt van – emelte ki Gyulai Éva.

Aki részt vett a kiállításmegnyitón, az láthatta azokat a 18. századi aranyozott klenódiumokat, úrasztali edényeket, – egy kenyérosztó tányért és egy kelyhet – amelyeket az esperes, a megyaszói református egyház lelkésze a kiállítás megnyitójának napjára kölcsönadott.