Az európai átlagpolgár minden este végignézheti a TV híradóban, hogy mint érkeznek a Frontex zászlókkal ellátott hadihajókon nagy tömegben, többségében fekete bőrű fiatalemberek Olaszország déli partjaihoz.

Miután semmiféle papírral nem rendelkeznek, identitásukról azt mondanak az őket ellenőrző hatóságnak, amit éppen akarnak. A céljukat már elérték, hiszen Európában vannak, és jól tudják, hogy itt is maradhatnak. Egyébként pedig a saját országukból Líbiába szállító bandák tagjai kitanították őket arra, hogy mi most a legtutibb „pays d’origine” a menekült státusz elnyeréséhez. Valamennyien olyan irakinak, szíriainak, afgánnak vallják magukat, akik az iszlám állam elől menekülnek, még akkor is, ha egyébként hazájukban is évek óta polgárháború dúl. Hogy hol fognak lakni, mit fognak dolgozni, miből fognak megélni, Uram bocsá’ miként fognak beilleszkedni, azt egyelőre sem ők, sem Európa vezetői nem tudják. Miután azonban Európából (egyelőre) nem érkeznek hírek afrikai menekültek éhhaláláról, sőt egyszerű vegzálásukról sem, a líbiai táborokban egyre nő a rozoga lélekvesztő bárkára váró átkelők sora. Állítólag most éppen félmillióra tehető a számuk, de ez nagyon gyorsan változik.

Hogy mit gondol az európai átlagpolgár minderről a TV készülék előtt ülve, nem lehet kétséges. Egyrészt készülnek ilyen irányú közvélemény kutatások, másrészt ismerjük a proteszt pártok előretörését, szinte valamennyi Eu-s országban. Kis különbség nyilván lehet a megfogalmazás mikéntjében, vérmérséklet, neveltetés, olvasottság, társadalmi státusz, vagy a keresztényi gondolatokhoz való viszonyulás szerint. Aztán mást gondolunk első lendületre, és megint mást rövidebb-hosszabb elmélkedés után, sőt legtöbbször elég egyszerűen egy kis időnek eltelnie, hogy változzon a véleményünk. De a médiából érkező új- meg új híradások is megváltoztathatják a megítélésünket. A néhány hónapja, egy éve érkező hírek azonban mindenképpen fenyegetőek, hiszen heti 10 ezer menekültről szólnak csak az olasz szigetek, elsősorban Lampedusa esetében, amihez tudni kell, hogy a tenger felől érkezők, minden valószínűség szerint az Európába igyekvő illegális bevándorlók kisebbik részét adják. Hazánkba nem afrikai menekültek jönnek, hanem elsősorban koszovóiak, ahol semmiféle háború nincs most, mégis ugrásszerűen megnőtt a számuk az elmúlt egy évben.

Ezt a helyzetet nyugodtan nevezhetjük radikálisan újnak, amely ezért el kell, hogy gondolkodtasson bennünket. Lehetséges-e az, hogy afrikaiak, vagy szíriaiak, vagy bármely náció tagjai ilyen számban teljesen véletlenül valamennyien ugyanazt az utat járják be, hogy aztán több ezer kilométerre kössenek ki Olaszország, vagy Spanyolország déli partjainál, vagy éppen Magyarország déli határainál. Nyilván nem. Ezt csak valaki, vagy valakik által szervezett módon lehet elképzelni. Az Europol már 2004-ben azt írta az egyik jelentésében: mindez olyan szervezettséget követel, amelyre, lévén illegális, csak a szervezett bűnözés lehet képes. A maffia által szervezett, kiemelkedő hasznot hajtó folyamatban részt vesznek utazási irodák, alapítványok, vállalkozások, sőt bizonyos országok nagykövetségei is, és az egészet természetesen korrupció, és hamis papírokkal való üzletelés „könnyíti meg”. Az ENSZ 2013-as jelentése ennek a tevékenységnek a teljes éves bevételét 40 milliárd dollárra becsüli. A jelentés szerint az illegális embercsempészet igazi áldozatai azok, akik országukban nem feltétlenül tartoznak a legszegényebbek közé, de akik a csempészek ígéreteitől elkábulva minden vagyonukat eladják, vagy súlyosan eladósodnak, hogy a távoli országokból sokszor 20 ezer eurós (!) utazásukat finanszírozhassák. Európához közelebbi helyekről „csak” 5 ezer euróba kerül az út.

Európa nyitott kontinens, amely már hosszabb ideje évente 1,4 millió Európán kívüli migránst fogad. Ez a hivatalos szám a Sopemi jelentés szerint. Azt is onnan lehet tudni, hogy összesen 20 millió idegen él az európai tagállamokban. Ugyanakkor a fogadóképessége a munkaerőpiacon, a lakáspiacon, a szolgáltatások terén korlátozott. Minden közvélemény kutatás azt mutatja, hogy Európa népeit erősen aggasztja az illegális bevándorlás, és keresik az ellene való harc módját. De mit lehet tenni? Nem létezik csodamegoldás, hiszen arról már tudnánk. A szabad mozgást Európán belül egyelőre nem valószínű, hogy eltörölnék, annál is inkább, mert ez nem oldaná meg a problémát, csak kicsit fékezné talán. Ez egyúttal annyit jelentene, hogy Európa magára hagyná Olaszországot a probléma megoldásában. De a másik gyakran emlegetett megoldás, Európa külső határainak fegyveres védelme sem tűnik igazi megoldásnak, elég, ha csak megemlítjük, hogy 90 ezer kilométerről van szó.

A szakértők megegyeznek abban, hogy a megelőzés lehet az igazi megoldás. Európa mediterrán tengeri partjának ebből a szempontból való tehermentesítését csak Líbia (és Pakisztán, és Afganisztán, és Szíria, és Irak) politikai stabilitásával lehet elérni, amitől ma elég messze vagyunk, és nagy kérdés, hogy leszünk-e valaha is közelebb.

Ez azt is jelenti egyben, hogy a Szerbiával közös határunkon felhúzandó fal nem fogja megoldani a mi problémánkat sem, csak fékezni fogja a menekültáradat érkezését. A magyar kormány, és a miniszterelnök azonban nem az ölbe tett kéz politikáját folytatja, éppen ellenkezőleg, és ezért én egyáltalán nem tudom elítélni. Ami pedig az örökké, mindenben ellentmondó, magáért az ellentmondásért ellentmondó másik oldali hangokat illeti, megint egyszer tévednek. A kerítés nem bezárkózást fog jelenteni, nem rasszizmust, és nem is nácizmust, hanem csak ellenőrzött bevándorlást, lévén, hogy a szerb határon lesznek áteresztő pontok, ahol a forgalom ellenőrzött módon haladhat majd át. Ahogy ez már egyébként létezik a világon több más helyen, többek között az Egyesült Államok és Mexikó több ezer (!) kilométeres határán …