Tokaji aszút inni, és meghalni. - Eric Asimov, a New York Times újságírója szerint túl rövid az élet ahhoz, hogy rossz borokat igyunk, ezért halála előtt mindenkinek ki kell próbálnia a minőségi édes borokat, a kategórián belül pedig első sorban a tokaji aszút. A szerző nem spórolt a nagy szavakkal, mert kijelentette: a világ fantasztikus édes borai közül számára az aszú a legjobb.

„Meglepően illatos, mézes, mégis friss, azaz felfrissítő. Az ízek komplexitása hullámzik és visszhangzik a szájban. Az élet édességét és a nyaralások örömét juttatja eszembe” – írja Asimov, majd egy-egy bekezdésben kiemeli a kedvenceit: elsőként a 2008-as ötputtonyos Royal Tokaji aszút, amelyben szerinte tökéletes az édes íz és a vibráló savasság aránya. Szintén megemlíti a 2005-ös ötputtonyos Samuel Tinon-t és a 2001-es hatputtonyos Hétszőlőt: „Édesebb, mint az előző kettő, íze leginkább vadvirágokra, mézre, kajszibarackra és karamellre emlékeztet.”

A szerző, bár nem túl hosszan, de megemlíti a tokaji aszú történetét, leginkább azt, hogy az aszú hírneve a tizennyolcadik és tizenkilencedik századi európai nagyvárosokban terjedt el, majd a tizenkilencedik század közepén pusztító filoxéra óriási károkat okozott a szőlősökben, ami alól Tokaj sem volt kivétel. A történelem ezután sem volt kegyes a borvidékkel: a világháborúk és a kommunista hatalomátvétel is gátat szabott a tokaji szőlőtermesztésnek. Majd a vasfüggöny leomlása után új fejezet nyílt a régi történetében, mára számtalan kitűnő borász tevékenykedik a környéken.